"1970 húsvét után rajzoltam meg első nem-euklideszi vonatkoztatási rendszereimet idő-tengely mentén rendezett eltérő nagyságú négyzetekkel, síkban és térben, programozva és szekvenciálisan rendezve. Minden radikális újításhoz nyelvi fordulatra van szükség. Ilyen új nyelvekben egy-egy racionális összetevő, mint struktúra, pl. 4 x 4- es négyzetes rendezés különböző pozíciókban eltérő, új formákat eredményez. Ezért joggal állíthatom, munkáimban a struktúra teljesen más valami, mint a forma: s ? f

Ezek izolált realizálásait nevezem nem-euklideszi matematikai formázott meta-műveimnek.

XX. századi elődeimnek tekintem elsősorban Péri Lászlót, aki Berlinben fogalmazta meg első formázott munkáját: Beton relief 1920-21, ill. Moholy-Nagy Lászlót: Körszeletek, 1921-23, amelyek elindították a "shaped canvas"- ről való gondolkodást. Őket követte az 50-es évek végétől az amerikai Frank Stella, majd sokan mások, akik mind az euklideszi geometria reneszánsz-elvű nyelvezetének derivátumaiban, levezetéseiben gondolkodnak." (Kovács Attila)

Kovács Attila 1938-ban született Budapesten, 1964-ben az NSZK-ba emigrált, 1970-ben festő szakon végzett a stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémián. 1972-ben Kölnbe költözött, ahol 2010-ig élt és dolgozott. 1984-től rendszeresen hazalátogatott, 1995-ben retrospektív kiállítást rendeztek műveiből a Műcsarnokban. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.

1958-tól, ill. 1964 és 1970 között létrehozott egy egyedi művészeti nyelvet, amit Vonatkoztatási rendszer-nek, ill. Transzmutációs Plasztikusság-nak nevezett el. Ebben matematikai koordináták mentén épít fel egy "x-y-z idő-tengelyen" megvalósított, saját nem-euklideszi geometriát követő szekvenciális geometrikus absztrakciót. Az így elkészült, végtelenig folytatható sorozatokat a "Vizuális struktúrák szintetizálhatóságának és relativálhatóságának funkciótáblázatában" (1973-76) fogalmazza meg a művész. Ennek egy-egy kiválasztott szekvenciáját fatáblára kasírozott vászonra, vagy papírra kivitelezi.