A VILTIN Galéria hetedik kiállítási évadát új helyszínen - Budapest művészeti negyedében, múzeumok, színházak és galériák közelében - a VI. kerületi Vasvári Pál utcában nyitja meg. E rendhagyó alkalomra KOVÁCS Attila műveiből mutat be átfogó, reprezentatív válogatást IDŐ-GEOMETRIÁK címmel. Az 1968 és 1998 között készült művek az alkotó öt legmeghatározóbb sorozatának kimagasló munkái.

KOVÁCS Attila 1938-ban született Budapesten, 1964-ben az NSZK-ba emigrált, 1970-ben festőszakon végzett a stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémián. 1972-ben Kölnbe költözött, ahol 2010-ig élt és dolgozott. 1984-től rendszeresen hazalátogatott, 1995-ben retrospektív kiállítást rendeztek műveiből a Műcsarnokban. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.

1958-tól, ill. 1964 és 1970 között létrehozott egy egyedi művészeti nyelvet, amit Vonatkoztatási rendszer-nek, ill.Transzmutációs Plasztikusság-nak nevezett el. Ebben matematikai koordináták mentén épít fel egy "x-y-z idő-tengelyen" megvalósított, saját nem-euklideszi geometriát követő szekvenciális geometrikus absztrakciót. Az így elkészült, végtelenig folytatható sorozatokat a "Vizuális struktúrák szintetizálhatóságának és relativálhatóságának funkciótáblázatában" (1973-76) fogalmazza meg a művész. Ennek egy-egy kiválasztott szekvenciáját fatáblára kasírozott vászonra, vagy papírra kivitelezi.

Művei általában kétdimenziós síkban valósulnak meg. Máskor síkban indulnak, majd a matematikailag rögzített szekvenciális mozgás ritmusát követve épülnek fel, kilépnek a térbe és egyfajta geometrikus frízt alkotnak a falon. KOVÁCS Attila művei emblematikus képi világban születnek, geometrikus jelrendszerük, tisztaságuk egy szinte emberfeletti manualitás eredménye. A művész minden táblaképe - hasonlóan az ikonokhoz - több rétegben alapozott hordozóra készült egyedi kivitelezésű festmény. Papírmunkái tus- vagy ceruzarajzok. Jelen kiállításán bemutatásra kerül egy grafikai válogatás is az 1960-as évek utolsó harmadának szitanyomataiból, melyek egy része a maga korának talán legizgalmasabb színezésével készült. KOVÁCS ugyanis azon első művészek közé tartozik, akik az éppen feltalált világító festéket használták.

KOVÁCS Attila oeuvre-je párhuzamosan épült a minimal-art és a koncept-art meghatározó művészeinek - Sol LeWitt, Donald Judd, Larry Bell, vagy Ad Reinhardt - életművével. Bár a formai hasonlóságok egyértelműek, a koncepció különbözik. Míg a minimal-art a redukcióra épít, addig KOVÁCS 1960-as évek végén kidolgozott vizuális médiumelmélete (koncepciója) egy végtelenített, expanzív képi világot mutat be, tehát inkább a konceptuális művészettel állítható közvetlen párhuzamba. Henry Flynt (a concept-art egyik teoretikusa) szerint a concept-art "mindenekelőtt olyan művészet, melynek anyagát fogalmak képezik, mint például a zenét a hangok". 1961-ben Flynt kijelenti, hogy a konceptuális művészetnek semmi köze sincs a hagyományos 20. század előtti művészethez, annál inkább szoros kapcsolat, hagyomány köti a matematikához. Kovácsnál a zenei hangok a több ezernyi matematikai egyenlet, amelynek mindegyikére vizuális művek variációja építhető. Jelrendszere használatával 1974-75-ben mintegy 2.025 variációban dolgozta fel a minimal-art egyik atyjának, Josef Albers-nek négyzetstruktúráját, amelyet 1976-ban a kölni Ludwig Múzeumban mutatott be. Ezt követően 1977-ben egy másik átfogó sorozatával részt vett a kasseli documenta 6 kiállításon.

A művész 1964-ben készített, mintegy tizennégy rajzból álló szekvenciális műve, a Periodikusan-vertikálisan strukturált horizontális folyamatok, a németországi művészettörténeti kutatások szerint a világon az első, célzottan szekvenciális művészeti alkotás, amelyet legutóbb 2013-ban a nürnbergi Neues Museum, Museum für Kunst und Design mutatott be.

Művei az Egyesült Államoktól Japánig számos jelentős köz- és magángyűjteményben megtalálhatók.