ART MARKET BUDAPEST 2016
13 - 16. Október
Millenáris Park, B. épület

VILTIN Galéria
G106 

FORGÓ Árpád (1972, Budapest) a huszadik századi klasszikus modernitásnak a hatvanas évek neoavantgard művészetén átívelő geometrikus törekvéseit örökítette át a kétezres évek elején kibontakozó képépítési technikájába. A hagyományos tájképfestészettől hamar az absztrakció felé fordult és kidolgozta monokróm, önmagában barázdált pasztózus és vonalalapú technikáját.

Miklos GAÁL (1974) Finnországban született magyar származású művész, aki jelenleg Amszterdamban él és alkot. Fotó alapú munkáin általában a mindennapi élet legkülönbözőbb jelenetei és momentumai elevenednek meg (munka, szabadidő, közterek, városi környezet) egy olyan új és meglepő aspektusból, ami képes a helyzetek azelőtt még nem látott oldalát is megmutatni.

iSKI KOCSIS Tibor (1972, Kisvárda) mind festményei és papír alapú munkái esetében az egyensúlyi állapotok keresésére helyezi a hangsúlyt. Legyen az társadalompolitikai, vagy a festészet valósága és a fogalmiság metafizikája közötti egyensúly keresése. Meghatározó társadalompolitikai kérdések mentén kialakuló projektjeit minden esetben egy aktuális festészeti diskurzusba ágyazza.

KEREKES Gábor (1972, Budapest) hely-specifikus installációit a kollázs és az assemblage technikákra jellemző eljárásokkal ötvözi. Az újrahasznosítás szempontjából is fontos újság-kollázsokból hozza létre nagyméretű, térbeli alkotásait. Munkamódszerével illeszkedik a nemzetközi recycling art tendenciákhoz is, amelyek nyomán az újrahasznosítás kínálta alternatívát stratégiai tekintetben is beépíti installációiba.

KIRÁLY András (1972, Mezőtúr) számára maga a téma, amely erőteljes festőiséggel ötvözve művé válik. Király festményei a humor és az irónia eszközét használva képviselnek egy markáns álláspontot a jelenlegi magyar társadalmi helyzetről és nemzetközi festészetről.

MEGYIK János (1938, Szolnok) a magyar neoavantgárd geometrikus törekvéseinek kiemelkedő szobrásza. 1956-ban Bécsbe emigrált, ahol festészeti tanulmányairól figyelme hamar a szobrászat és az ipari formatervezés felé fordult. Alapvetően a tér és a látás reflexiójának viszonya határozza meg műfaji tekintetben változatos munkásságát. A század eleji konstruktivista hagyományok és a projektív geometria nyomán dolgozta ki a hetvenes évek elejétől saját térkoncepcióját.

TIBOR Zsolt (1972, Budapest) a rajz intellektuális terét fizikai, mediális értelemben is kiterjesztette az elmúlt tíz év során. Korábbi papírmunkáit falrajzzal, vetítéssel kombinálta, majd 2010 körül alkotásai objektek és installációk formájában léptek ki a térbe. Papírmunkái alapját a szeriális, naplószerű, automatikus rajzolás adja. Mediálisan sokszínű alkotói gyakorlatába a falrajz és projekció mellett ready made-eket, objekteket is beemel.