FIAC 2009 Párizs
SZÖRÉNYI Beatrix munkáiban megjelenik a magyar művészetre oly jellemző irónia és humor, amelyet posztkonceptuális művészeti eszközökkel juttat el a nézőkhöz summás, filozofikus üzenetek formájában. Egyaránt alkalmaz hagyományos és új kifejezési módokat és technikákat, kérdésfeltevéseiben pedig mindig aktuális témákat érint. A művészeti alapkérdéshez rendelt médium értelmezése kiterjed a szobrászati vagy festészeti gondolattól a multimédia használatáig.
SZÖRÉNYI szabad installációs világa gyakran nyúl a gyermeki játék és képzelet eszköztárához. Olykor a dadaizmust idéző téralakítási, kompozíciós módszerei kiegészülnek kisméretű akvarellekkel, amelyek frappáns tőmondatokban idézik fel Wittgenstein tárgyiasult világunkra tett válaszkísérleteit. A „kacsanyúl” humoros asszociációját; fordítsd ki a világot, hogy meglásd annak valódi énjét (Belső vadon kifordítása 2008). Szörényi társadalmi iróniája szembesít minket egyéni és társadalmi viszonyulásaink, kapcsolataink disszonanciájával. Rávilágít arra, hogy felelősségünk a társadalom kiterjedt organizmusában egyre meghatározóbbá válik, mindazonáltal nem csak egy konformista út vezet az üdvözüléshez. Mindezt könnyedén befogadható képi, vagy kizárólag a célnak alárendelt plasztikai megoldások használatával teszi. Munkái mellőznek minden fölösleges artisztikumot, de esztétikai minőségük a rend fogalmának újraértelmezésével megfelelnek mindennemű kiállítótér elvárásának.
A folytatólagosan épülő Anti-díva sorozat, -amely 25 darabos egységenként kezelendő- a pluralitást helyezi központi témájává. Kultúránkban nincs annyira kimagasló kérdés, hogy azt külön szempontok alapján vizsgáljuk és ezzel más, kevésbé fontosnak ítéltet a háttérbe szorítsunk. Az egymást erősítő művek hangja egyszerre képez egy-egységet, mint egy kórus. Olykor a gondolat visszatérő motívumként jelenik meg egy másik képen, ezzel is erősítve az önreflexiót és az egység jelentőségét. A 25 darabból álló Anti-díva című akvarellsorozatának mindegyike a pán-európai kultúra valamely abszurd társadalmi gegjét idézi fel, és szembesíti azzal a nézőt. A német, francia vagy közvetlenül a közép-európai kultúrkörből vett vizualizált közmondások, történetek vagy valamely kulturális alaptétel rendkívül őszinte festészeti kifejezésformában kerül a régmúltat idéző géppapírra.
A Monológ polifóniája című szobor az Anti-diva sorozat egyik képén alapszik. Két rendező elv megtestesítőjenek találkozása: az erősen felnagyított fonálgombolyag és az ehhez képest pici karmester figurájáé. A gombolyag egy olyan komplex esztétikus struktúra, amely a mennyiségéből is fakadó kezelhetetlen anyag - a fonál - összesítését és rendezését tesz lehetővé. A karmester pedig egy csoport - a kóristák- egyéni hangjait rendezi oly módon, hogy azok egyesülni és összeolvadni tudjanak a nagy egészben, a (zene)műben.
- Kultúra.hu : A VILTIN Galéria ott lesz a FIAC-on, 2009.10.18.
- http://www.kultura.hu/main.php?folderID=948&articleID=291552&ctag=articlelist&iid=1
- Jankó Judit: Párizsban felkerülhetünk a kortársak térképére, napi.hu, 2009.10.18.
- http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=423799
- Wagner István: Mit viszünk Párizsba?, artportal.hu, 2009.10.19.
- http://artportal.hu/aktualis/hirek/wagner_istvan_mit_viszuenk_parizsba
- index.hu, Magyar galériák a párizsi művészeti vásáron, 2009.10.22.
- http://index.hu/kultur/klassz/2009/10/22/negy_magyar_galeria_a_parizsi_muveszeti_vasaron/
- Kultúra.hu: Négy magyar galéria Európa egyik legjelentősebb művészeti vásárán, 2009.10.22.
- http://kultura.hu/main.php?folderID=948&articleID=291803&ctag=articlelist&iid=1