x play

2016. november 3. - 2016. december 7.

 

BÁDER Ferenc | FORGÓ Árpád | HALMI-HORVÁTH István | Hans KOTTER

 

A kortárs képzőművészetben egyre markánsabban definiálódik az absztrakt festészet szerepe. Az elmúlt tizenöt év figurális iskoláival, jelenségeivel párhuzamosan korunk képzőművészei újra értelmezték, átértelmezték és tovább gondolták a XX. század második felét jellemző, és mára kanonizálódott nonfiguratív festészeti hagyományokat. Ennek megfelelően születtek meg az új stiláris jelzők is. Pure Abstraction, vagy Clear Abstraction, azaz a tiszta, visszafogott, elvont jelrendszerű festészeti nyelvezet. Egyik irányvonala elsősorban az 1970-es évek monokróm és minimalista művészetén, illetve a német Konkrete Kunst?on keresztül a geometrikus művészet múlt század eleji gyökeréig nyúlik vissza. A másik irányvonal pedig már-már a spirituális tisztaságban gyökerező festészeti anyagközpontú, időn és téren túlnyúló, tárgy nélküli organikus festészet. Ambiguous Abstraction, azaz a kétértelmű absztrakció, ahol a művész fizikai és mentális szerepe egy aktív entrópiában valósul meg. Ez a deduktív absztrakció szakít a modernekre jellemző, redukció alapú absztrakcióval, így leginkább Frank Stella, Jackson Pollock vagy az európaiinformel festészet emocionális, anyagalapú művészetéig nyúlik vissza.
A VILTIN Galéria csoportos kiállítása ezen absztrakt festészeti korképet három hazai és egy német művész munkáin keresztül mutatja be.