Where he stands is a centre of light | HALMI-HORVÁTH István
"A színek nem egyszerűen csak vannak, nem egyszer s mindenkorra, egyértelműen adottak, nem maguktól értődőek olyannyira, hogy már nem érdemes mélyebben foglalkozni velük. Nem. A színek élnek: mozognak és mozdítanak, szerepelnek, függésben vannak, és függésbe hoznak, hatnak, hatalmasak, tudnak szolgálni és lenyűgözni is."
HALMI-HORVÁTH István Where he stands is a centre of light című egyéni kiállításán Josef Albers (1888-1976) elméleti munkássága által inspirált sorozatának legújabb darabjait mutatja be a VILTIN Galériában.
Míg a német képzőművész és teoretikus elsősorban az objektív színjelenség és a szubjektív látásélmény közötti különbség vizsgálatával foglalkozott, addig HALMI-HORVÁTHot a színtan elméleti vonatkozásai mellett annak esztétikai, pszichológiai és intellektuális aspektusa érdekelte. Művészetében a szín kezdettől fogva fontos kompozíciós szerephez jutott, korábbi sorozatainak belső dinamikája is a forma- és színhasználatának kölcsönhatásaiból épült fel. A művész 2020 óta dolgozik az Hommage a Albers sorozatán, mely tisztelgés Josef Albers modern színelméleti alapműve, az Interaction of Color előtt.
Az Hommage a Albers festményeken világosabb és sötétebb színsávok váltják egymást. A függőleges irányban felvitt, párhuzamos sávokkal tagolt képfelületeken HALMI-HORVÁTH a szerkesztett ritmus- és tónusváltásokkal, valamint kontrasztokkal irányítja a kép középpontja felé a figyelmet, ahol a rácsstruktúra résein egyre intenzívebben átszűrődő fénysáv választja ketté a kompozíciókat. A színmezők és elrendezésük kölcsönhatásai hozzák mozgásba a statikusnak tűnő négyzetes képtereket. Egyszerre mozgalmas és csendesen meditatív festmények ezek, ahol a formai egyszerűség párosul a színek érzékiségével. A sorozat szemlélete egyszerre viseli magán Albers és Malevics szellemiségének nyomát, miközben Bridget Riley vagy Mark Rothko művészetével is rokon. HALMI-HORVÁTH festői problémákat feszeget, ugyanakkor a manualitás éppoly fontos része az alkotásnak. A színek egymáshoz való viszonyulása mellett a geometria és a fény törvényszerűségeire és kölcsönhatásaira épülnek sorozatai. Az emberi észlelés, a színek és érzékelésük viszonylagosságára kérdez rá gyakran a művész: mennyire szubjektív és milyen eltérések vannak a színek fizikai valósága és pszichológiai hatása között? Soktónusú monokróm művek alkotják a sorozatot, ahol az alkotó összekapcsolja az időt és időtlenséget, az objektív és szubjektív érzékelést, továbbá a külső és belső állapotok vizualizálását. HALMI-HORVÁTH képein a fény egyszerre éteri, megfoghatatlan jelenség, valamint motívum, középpont és konkrét téma is. A képeken átívelő optikai játék mellett a képszerkezeti problémákkal is foglalkozik az alkotó, végül fehér kerettel zárja le kompozícióit a képtereken belül, többszörösen megidézve a kép a képben formát és dinamikát.
HALMI-HORVÁTH István (*1973, Mosonmagyaróvár) 2002-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Szabados Árpád és Kis Péter osztályában. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek (FKSE), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), a Marosvásárhelyi Műhelynek (MAMÜ), valamint az Élesdi Művésztelep Egyesületnek. A Carmen Würth díj, a Székely Bertalan Ösztöndíj, a Schiller Opel díj, a "Corpus sanctum" különdíj, az In memoriam 1956 különdíj, illetve a XIV. Táblaképfestészeti Biennálé különdíjának tulajdonosa. 2024-ben megkapta a Kulturális és Innovációs Minisztérium díját és Mosonmagyaróvár város díját. Veszprémben és Győrben található köztéri alkotásai mellett művei számos magángyűjteményben, valamint többek között a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményében, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban, továbbá a Modern Képtár - Vass László Gyűjteményben is megtalálhatóak.