Minimalizmus versus szenzualitás, monokromitás versus színkavalkád, organikusan kavargó-hömpölygő formák versus reduktív térszerkesztés. PÁL Katja és VETŐ Orsolya Lia kiállítása a festészet utáni absztrakció különböző problematikájának, megközelítéseinek eltérő nézőpontját képviselik, a VILTIN Galériában rendezett közös kiállításuk mégis az ellenpontok egymást kiegyensúlyozó erőviszonyairól tanúskodik.  Mindkét festő alkotói gyakorlatában a táblakép térbeli lehetőségeinek vizsgálatával és határainak kutatásával foglalkozott az elmúlt években: a táblakép formai határait megtartva, a kép terét annak valós testén, a vakrámára feszített vászon lehetőségein keresztül, vagy éppen azok eltolásával, variálásával kísérletezve vizsgálták. VETŐ többnyire megmaradt annak hagyományos formájánál, ugyanakkor a képszéleken túlfutó gesztusokkal nyitott a tér felé. PÁL formázott vászonra festett képei a kompozíció alárendeltjei, fehér kontúrjai a képsík határain átlépve a térben folytatódhatnak, akárcsak VETŐ gesztusai, lírai megoldásai.  

PÁL Katja munkáiban a nonfiguratív festészeti hagyományokat értelmezi újra. Munkásságának középpontjában a festészet természete, illetve a műalkotás és a befogadó közötti kapcsolat kutatása áll. Konstruktív szellemiségű festményei a művészi játékosság mentén geometrikus alapelemekből építkeznek, s egyedi, formázott fatáblákra készülnek, ezzel is távolodva a táblakép klasszikus, négyzetes keretétől. Műveinek befogadói útja során kimozdítja a nézőt a passzív, statikus szerepből. PÁL a képtestet rendeli alá a motívum, alakzat megjelenítéséhez: formázott fatáblái nem lépnek ki a síkból, sokkal inkább a kép terére vetítik ki az elforgatott, megvágott axonometrikus térrajzokat. Az alapszínekre redukált színmezők és a fehér kontúr alakította homogén terek kétdimenzióban jelennek meg, majd a geometria statikus zártságát feloldva, a körülötte lévő tér végtelenjében folytatódnak. A művész előzetes számítógépes tervezés után alakítja ki képtesteit és a kompozíciót. Megvágott fatábláit többszörösen átcsiszolja és finom szövésű vászonnal fedi, amelyet több rétegben alapoz, megidézve ezzel a 70-es évek monokróm és minimalista művészeinek már-már spirituális mélységeket érintő manuális gondosságát.  Festményei formájuk, szerkezetük mellett a perspektíva szabályaival is játszanak, kompozíciói gyakran  a vászon oldalán vagy terén kívül folytatódnak, nézőpontjuk iránytól függően változik.

VETŐ Orsolya Lia festményei egy organikusan fejlődő folyamat részeinek, állomásainak tekinthetők. Az ecsettel, spaklival, ronggyal felvitt stilizált természeti formákból kiindulva kreálja allover hatású képtereit, ahol a formák és motívumok popartos játékossággal vegyítve alakulnak mintává. A nagy kiterjedésű színmezők lágyan elmosódó vagy éppen élesen kirajzolódó mikrobiológiai narratívával keverednek egymásra helyezett rétegekben. Bátran egyensúlyozva az absztrakt és figurális festészet határmezsgyéjén, sajátos materialitást hoz létre képein, lélekkel rendelkező entitásokkal. Festményeiben a művészettörténeti előképekhez való viszony, a nyomhagyás gesztusának vizsgálata és a színek szeretete szolgált kiindulópontként, majd formái és kompozíciói a léptékváltás által egyre absztraktabbá váltak, szétfeszítve a táblakép determinálta kereteket. Érzéki, gesztusalapú festészetében hangsúlyosan jelen van a digitális korra való reflexió. Az élénk, gyakran vibráló színű, hol lazúrosabb, hol pasztózusabb gesztusok kilépnek a térbe, motívumai kiemelkednek a vászonról, s önálló életre kelve, fluid módon keringenek a színátmenetes háttér előtt, hogy végül egy mesterséges rendbe kimerevedve álljanak előttünk. 

PÁL Katja (1979, Muraszombat, Szlovénia) 2010-ben szerzett diplomát a ljubljanai Képzőművészeti és Dizájn Akadémia festő szakán. Apai ágon magyar származású. Jelenleg Zalaegerszegen él és dolgozik. Európa-szerte számos csoportos kiállításon vett részt, egyéni kiállítása Magyarország és Szlovénia mellett Ausztriában, Nagy-Britanniában, Írországban és Olaszországban is megvalósult. A nemzetközi D?Clinic rezidenciaprogram elindítója, mely Lendván, majd Zalaegerszegen működött. 

VETŐ Orsolya Lia (1991, Budapest) 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Kósa János és Nemere Réka osztályában, majd 2016-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakán. 2018 óta a Pécsi Tudományegyetem Doktori Iskolájának hallgatója. Számos hazai és külföldi csoportos és egyéni kiállítása volt az elmúlt években. 2011-14 között Amadeus-Fundamenta Kisalkotói Ösztöndíjban részesült, 2014-ben a Vásárhelyi Őszi Tárlaton díjazták. 2019 óta az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében doktori ösztöndíjban részesül.