Kurátor: Erwin KESSLER és iSKI KOCSIS Tibor

"Otthon van Kelet-Európában." Mit jelent kelet-európainak lenni ma és mit jelentett harminc éve?

A kulturális diskurzusban az elmúlt néhány évtizedben gyakran emlegetett az európaiság, a centrum és periféria kérdésköre, ez utóbbi mára bizonyos szempontból talajtalanná vált. Az egykori politikai cenzúra és a vasfüggöny adta korlátok megszűntek. Kelet-Európa világpolitikai helyzete megváltozott, de az Európán belül jellemző, és a térséget érintő élés emblematikus különbségtétel a mai napig kísért. A behozhatatlan demokráciadeficitet megélt emberek, művészek munkájukkal, reflexióikkal válnak részévé az egyetemes történelmet meghatározó időszak feldolgozásának. BUKTA Imre és Teodor GRAUR -1950-es években született művészek-, már a kommunista időszakban rendszerkritikus műveket hoztak létre és elmélyülten figyelték, vizsgálták a rendszer működési mechanizmusát, így mára munkáik, szemléletük emblematikus része a térség kulturális önazonosságának. BUKTA az 1970-es évek második felétől reflektál műveivel, performance-ival a szocialista falusi életformára. A parasztstátuszból TSZ (kolhoz) dolgozókká vált emberek, háztáji gazdaságok kicsiny földterületével kielégített abszurd élethelyzeteire. A merész iróniával megfogalmazott művekben a szokványos paraszti élet eszközei, munkafolyamatai képzik művészete tárgyát.

Teodor GRAUR a kelet-európai modern urbánus életforma jellemző tárgyait kutatja fel és ötvözi új önálló műtárgyak formájában. Antropológiai megközelítésével és munkáival reflektál az európai modernség meghatározó alkotóira (Brancusi, Duchamp, Malevics), valamint a progresszív városi élet utópisztikus gondolkodására. GRAUR új-avantgard szemlélete már akkor magáévá tette az újrahasznosításon alapuló gondolkodást, amikor még a recycling nem volt "divat". Míg GRAUR az urbánus létforma múltból ránk maradt darabjait vizsgálja, helyezi új kontextusba, addig BUKTA a suburbánus, - vagy még azon is túl - a falusi életforma ikonikus tárgyait emeli be alkotásaiba.

BUKTA Imre munkái az egész országot lefedő, hivatalos nevén: "közmunka programra" megfogalmazott vizuális reflexiók. Bár a politizálni nem kívánó művész is hangsúlyozza, hogy meglátása szerint a program minden nehézségével, problémájával együtt hasznos, és egy lehetséges út a leszakadt vidéki, munkanélküli társadalmi rétegek felzárkóztatására. BUKTA a rá jellemző iróniával örökíti meg a láthatósági mellényt öltött vidéki embereket. Akik krumplit szednek, árkot tisztítanak vagy épp Vidéki művészek közmunkában pléh-Krisztust restaurálva, esetleg ufonautát faragnak a derékban visszavágott út menti fatörzsek csonkjaiból. A kiállításon bemutatásra kerül a művész legújabb projektje, amely az "egyedül vagyunk e világmindenségben" örök kérdését vizsgálja, természetesen mindez a BUKTA Imrére jellemző magas kultúrába ágyazott szarkasztikus humorral tálalva. A tematikus szociális munkára jellemző vizuális azonosság szemléltetése miatt kiállításra kerül BUKTA Imre néhány 1970-es 80-as években készült performance-ának, environment-jének fotódokumentációja.

A kiállítás két kelet-európai ország azonos múltjának különböző életformáit szemlézi, és helyezi a kultúra górcsöve alá, oly módon, hogy egymásra reflektáló, de autonóm kortárs műalkotásokat mutat be. A tárlaton napjainkban készült műveket és korábbi, az 1980-as 90-es években készült munkákat mutatnak be a művészek.

A kiállítás a VILTIN Galéria és a Román Kulturális Intézet együttműködésével jött létre.