TIBOR Zsoltportrékat állít ki a VILTIN Galériában immár ötödik egyéni kiállításán. Az elmúlt két évben készült személytelen képmások tárlata jelen valóságunk és a ránk örökített múlt együttes analízisét kísérelik meg. A művész ezt a klasszikus műfajt is a tőle ismert szabad asszociációs, kollázsszerű kompozíciókban jeleníti meg, amelyet olykor topográfiai megoldásokkal vegyít, egyfajta illesztő, egymásra épülő képépítést eredményezve. A nagyméretű rajzok, festmények megmaradnak a hagyományos táblakép formájánál, amelyeket korábbi gyakorlatától eltérően most nem tesz zárt keretbe, hanem könnyed plexilap alá helyez, éppen csak elválasztva a műtárgyat a kiállítótér falától. Képei így tudatosan nyitnak a külvilág felé, amit a képszéleken túlfutó gesztusok, vonalak tovább hangsúlyoznak. Kompozícióit a naplószerű, részletgazdag elemek és az expresszív gesztus- és anyagfókuszú beavatkozások váltakozása teszik gazdaggá. Mindettől szükségszerűvé válik a befogadói léptékváltás, azaz a képhez közelítés és eltávolodás folyamatos váltakoztatása ahhoz, hogy a jelentés és az előadásmód szintézise létrejöjjön. Bár az egyes címek utalnak a mű tárgyára (elite eater performer, big boss junior), a töredékes kompozíció esszenciálisan mégis fenntartja a változó értelmezés mechanizmusát. A művész így távol tartja magát a kizárólagos jelentések megfogalmazásától.  

Ha stilárisan szeretnénk górcső alá venni Tibor Zsolt munkáját, akkor leginkább a popszóval jellemezhetnénk. Ahogyan Rauschenberg vagy Jasper Johns művészete kötődik a dadához és a szürrealizmushoz, úgy köthető Tibor művészete a hatvanas évek pop-artjához. Előképei a kor valóságából merítették inspirációikat, majd metaforáikban közvetlen ikonikus utalást fogalmaztak meg környezetük kultúrájáról, legyen szó hétköznapi motívum elidegenítő megjelenítéséről, kultúrtörténeti, vagy éppen aktuális sajtóhírről.  A témáiban olykor romantikus asszociációkat is megidéző Tibor Zsolt képépítési gyakorlata a kubista kollázs és a dadaizmus nyomán halad, valamint néha a szürrealistákra emlékeztetően helyez egymás mellé össze nem illő, egymásnak ellentmondó ábrázolásokat. Mindemellett a hetvenes évek önreflexív (művészet a művészetről) konceptuális művészeti hagyománya is felfedezhető munkáiban. 

Az elmúlt években készült alkotásainál hangsúlyosan jelenik meg a festőiség: a változatos festői anyaghasználat - spray, pasztell, ecset, a gazdagabb színhasználat, valamint az anyagok tulajdonságának demonstrálása egyaránt az érzéki festői minőség felvállalását mutatják.

Tibor kötődései ellenére autonóm művészeti nyelven fogalmaz, művei jelen valóságunk értelmezési és modellezési terepei.

TIBOR Zsolt(1973, Budapest; Bécsben él és dolgozik) generációjának egyik meghatározó, nemzetközileg is elismert alkotója. 2002-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán szerzett diplomát. Számos csoportos kiállítás mellett a budapesti Trafó Galéria és VILTIN Galéria, valamint a bécsi Galerie Lukas Feichtner rendezett önálló kiállítást munkáiból. 2016-ban többek között a SYNTAX, valamint a FUTURA meghívott rezidenseként szerepelt egyéni kiállítással Lisszabonban és Prágában. Korábban a Krinzinger Projekte (Bécs), illetve a HIAP (Helsinki) rezidens programjában is részt vett. A STRABAG Nemzetközi Művészeti Díj (2009), valamint az Esterházy Művészeti Díj (2015) elismerése mellett korábban Derkovits-ösztöndíjban, illetve Herczeg Klára-díjban is részesült. Művei számos magángyűjtemény mellett a LUDWIG MÚZEUM - Kortárs Művészeti Múzeum Budapest, a Magyar Nemzeti Galéria, a Spanyol Kortárs Grafikai Múzeum, valamint a New York-i Carousel Collection gyűjteményében is megtalálhatóak. 

      iSKI KOCSIS Tibor