Kiállító művészek: ALBERT Ádám | ASZTALOS Zsolt | BAK Imre | BARCSAY Jenő | BUKTA Imre | EL-HASSAN Róza | GALÁNTAI György | GERBER Pál | iski KOCSIS Tibor | KOVÁCS Attila | KELEMEN Károly | MAGYARÓSI Éva | MAURER Dóra | NEMES Csaba | PINCZEHELYI Sándor | SOMOGYI Laura | SZÍJ Kamilla | SZÖRÉNYI Beatrix | TIBOR Zsolt | Ágnes von URAY | VAJDA Lajos | VÉCSEI Júlia

Kurátor: iski KOCSIS Tibor

A rajz a huszadik századig alárendelt, más művészeti ágak kiegészítőjeként élt a köztudatban. Később a grafika átfogó fogalmához kapcsolták, mely magában foglalt minden papírra készült művet, beleértve az egyedi rajzot, sokszorosított és alkalmazott grafikát. A RAJZ.OK kiállítás a modern magyar művészetből kiindulva próbálja bemutatni az egyedi képzőművészeti rajz 1945 utáni tendenciáit, legizgalmasabb kísérleteit, eredményeit olyan képzőművészek segítségével, akik számára a rajz  nem kizárólag egy, a lehetséges művészeti kifejező, interpretációs technikák közül, hanem a Rajz maga valamint a rajzolás, mint cselekvésforma kitüntetett szerepet játszik alkotói munkájukban. A kiállítás keresi e napjainkban oly fontos művészeti médium lehetséges hazai tradíciójának gyökereit, így bemutatásra kerül Vajda Lajos 1940-ben készült organikus szénrajzsorozatának egyik emblematikus darabja, valamint Barcsay Jenő anatómia sorozatának több lapja is, az 1950-es évek elejéből származó rajzaival egyetemben. A rajz huszadik századi szerepváltozása, önálló művészeti ággá válásának állomásai kerülnek bemutatásra, számos olyan műalkotással, melyek most láthatóak majd először, ugyanakkor a kiállítás nem tér ki az 1960-as évektől datálható sokszorosított grafikai tendenciák bemutatására.

A képzőművészek gondolataik, ötleteik lejegyzésének, vizuális nyelvvé fordításának első médiuma a rajz, formája a vonal, ritkábban a folt, eszköze a ceruza, toll, szén, kréta, ecset, vagy bármilyen eszköz, amely képes a vonal és folt nyomhagyásra. E legősibb, szinte a kézírással azonos őszinteségű kifejezésforma jellege miatt a szellem impulzusainak közvetlen kifejezésére is lehetőséget ad. Így a XX. század első felének kulturális változásaival egyetemben a rajz is új lendületet vett. A modernizmust megelőző Art Nouveau/szecesszió átmeneti időszaka után a rajz, a művészet kísérletező szándékai szerint átlépte a látvány elvű leképzés igényét. Annak redukciójával egyetemben a festő sorra készítette kompozíciós "vázlatait", mely kísérletsor melléktermékeként - ahogy az lenni szokott - felfedezte a rajznak, mint médiumnak az erejét. Így a századfordulótól 1945-ig tartó időszak izmusaihoz kötődő rajzi mechanizmusok meghatározták azt a szellemi potenciált, amely ezen intellektuális művészeti műfaj későbbi időszakára is kihatott. Hazánkban is Kassák, Vajda, Barcsay szemléletmódja oly hatást gyakorolt a művészekre, hogy a napjainkig terjedő időszakot, mint egyfajta definiálatlan szellemi hagyomány, meghatározta a képzőművészek rajzhoz való viszonyát. A RAJZ.OK kiállítás ebből a hagyományból indul ki és számos olyan rajzot mutat be, amelyet korábban nem, vagy kevéssé publikált az alkotója. Így BUKTA Imre 1977-ből származó vonalkázott struktúrája vagy KOVÁCS Attila 1968-69-es mappájából kiemelt, az életmű szempontjából meghatározó rajzok, de ide sorolható BAK Imre, MAURER Dóra, GALÁNTAI György, KELEMEN Károly és PINCZEHELYI Sándor művei is. A kiállításon olyan képzőművészek rajzai kerülnek bemutatásra, akik a rajz hagyományos klasszikus, avagy modern értelmezése mellett új paradigmákat is megfogalmaztak. A tárlat a háború utáni évek egy-egy művészeti időszakának legizgalmasabb kísérletein/eredményein keresztül vezeti a látogatót napjaink kortárs művészeinek rajzról alkotott elképzeléséig. Így a tárlat bemutat kultúrpolitikailag kontrollált 1950-es évekből Barcsay Jenő rajzokat, amelyeken az alkotó a művészet eszközével meg tudta őrizni függetlenségét, szabadságát. Majd a hatvanas évekbe ugorva KOVÁCS Attila Nyugat-Németországban készített szériális munkái tanúskodnak a kor nemzetközi művészeti szcénájával szinkronban mozgó gondolkodásról ugyanúgy, mint BAK Imre 1972-73-ból származó konceptuális művészeti munkái, ahol a rajzi tett maga az idea fogalmi és formai szintetizálása. Vagy a mára méltán nemzetközi hírűvé lett MAURER Dóra 70-es évek elején készült munkájának térbe kiterjesztett, majd síkban végződő rajzként definiált eredménye.

A kiállítás kiemeli a kortárs magyar rajz határterületeit megcélzó kísérleti munkákat és nagy figyelmet szán a médium sokoldalú, változatos használatának bemutatására. ALBERT Ádám digitális előkészületek után megépített látódoboza, illetve ASZTALOS Zsolt mikroszkópikus portréi és Vécsei Júlia grafitporos manuális fázisokat követően készített videó animációja, ugyanúgy része a kortárs rajznak, mint SOMOGYI Laura cérnával alkotott térrajzai vagy TIBOR Zsolt falrajzban végződő installációja. Aki a hagyományos technikán alapuló rajzi megoldások híve, megtekintheti GERBER Pál különböző művészeti periódusaiban készült ceruzarajzait, iSKI KOCSIS Tibor részlet gazdag, nagyméretű szénrajzát, MAGYARÓSI Éva gyermekkorunkat idéző markáns folt és vonal kontrasztra épülő rajzi ikonját vagy EL-HASSAN Róza társadalmi problémákra reflektáló individuális narrációját. A VILTIN tere lehetőséget ad arra, hogy lazább tematikus blokkok épüljenek, így külön helyet kapott a konkrét művészet és az azzal határos törekvések (BAK, MAURER, KOVÁCS, ALBERT, SZÍJ, VECSEI). Míg egy másik egységet képez NEMES Csaba és SZÉPFALVI Ágnes Post-Pop Art story board-ja és Agnes VON URAY szénnel megfogalmazott narratív film jelenetei, vagy PINCZEHELYI Sándor frottázstechnikán alapuló Virágok című műve.

A nemzetközi múzeumok vagy magán gyűjtemények külön rajzi/grafikai szekciót, kabinetet tartanak fent, a kortársaknál kurátori döntés szerint a mediális kontextus bemutatása miatt a gyűjtemény törzsanyagába ékelve, de külön hangsúlyt kap a rajz. Hazánkban ezt a mintát elsősorban a kiváló rajzgyűjteménnyel rendelkező Szépművészeti Múzeum követi, amely törzsanyagát a külföldi példákhoz hasonlóan egy vagy több lelkes magángyűjtő hagyatéka adja.

Ezt az elmúlt két évtizedben aktív képzőművészeti médiumot a VILTIN Galéria közel két hónapra fókuszba helyezi, és felhívja a közönség figyelmét annak egyedi finomságaira, érzékenységére és intellektuális mélységeire.