A VILTIN Galéria tárlata SZVET Tamás első, projekteken átívelő, és egyben az elmúlt közel három év munkáit bemutató egyéni kiállítása. Átfogó, hiszen jól demonstrálja SZVET szobrászati érdeklődését, de reprezentálja is saját és generációja társadalmi, szakmai és egzisztenciális alapon működő művészeti életútját, melynek meghatározó alapja az Artist in Residency (AIR), azaz műterem/alkotó program. A kiállításon SZVET négy különböző rezidencia program során készült projektje kerül bemutatásra.

A műcsoport egy kötetlen, de következetesen egymásra reflektáló egységet alkotva szemlélteti SZVET gondolkodását, amelyben központi szerepet kap a tudomány és a művészet, illetve a technika és a művészet viszonya olyan fogalmak mentén, mint az illúzió, anyagiság és anyagtalanság. "Olyan megoldásokat keresek az alkalmazott technikák révén, amelyek művészetelméleti kérdésekre próbálnak választ adni." vallja a művész.

Legújabb munkái gyakran késztetik interakcióra a szemlélőt, ahol kérdésekkel igyekszik felmérni napjaink kiállítás látogatóinak, valamint a szakmának a műalkotással szembeni elvárásait, mely összefoglalása lehetne az ideális mű. A humanizmusban/reneszánszban gyökeredző gondolat kihívást jelent a művész számára, hiszen ha valami ideális és minden elvárható kritériumnak megfelel, az nem is létezik, vagy ha igen, akkor az emberi társadalomban "működésképtelen". Az adott kérdéskörrel foglalkozó sorozat az alkimisták városában, Prágában született a MeetFactory neves műteremházában.

A mintegy három hónap alatt készült Esettanulmány sorozat - műtárgy szállító ládákat idéző zárt, fa dobozok - anyagukban nem létező művek sora, amelyeket a művész a perspektíva egyedi szabályán alapuló anamorfózis technikával vetíti a szemünk elé. Míg az Esettanulmány sorozat a műalkotást szemlézi és maga az ideális mű, addig a Fókusz sorozat a múzeum, a befogadó intézmény szemléletformáló szerepével foglakozik.  

Mit keres a néző, amikor betér egy kiállításra, galériába, vagy múzeumba? A számtalan válasz közül SZVET Tamást a saját magunk által is korlátolt észlelésünk mechanizmusa foglalkoztatta: "Csak azt látjuk meg, amire figyelmünk ki van élezve". Az installáció elemei első ránézésre csillagászati távcsöveknek tűnnek, ily módon a szemlélést modellezi, a megfigyelés és a fókuszálás által. Ugyanakkor ezek a látcsövek nem úgy funkcionálnak, ahogy elvárnánk, nem rendelkeznek lencsékkel vagy optikai eszközökkel, sőt felületük lyukacsos, áttört. A csövekbe nézve a negatív formák képpé állnak össze, melyek a környezetük (kiállítótér) egy-egy piciny szelete, amely nem a mi figyelmünk által vezérelt, hanem a művész határozza meg tekintetünk fókuszát.

A kiállításon szereplő másik két projekt a fény szó szoros értelembe vett erejével, valamint az elektronikus fény, mint fényújság társadalmi, mediális hatásával foglalkozik. A Római Magyar Akadémián készült Nap rajzok készítése során, a kortárs solar panel technológia erejét használja a művész. Rajzgépet épített, amely egyfajta robotként, önmaga létével jól szimbolizálja technicista társadalmunkat, paneljének csillogó fénye viszont nem feledteti el a Nap életre gyakorolt, nélkülözhetetlen hatását.

A holland Gerrit Rietveld Akadémián töltött ösztöndíjas időszak alatt SZVET művészetelméleti kérdésekkel, a művészeti tevékenységek definiálásával, és azok képzettársításával foglalkozott. 

Az Ismeretlen kilencmilliárd neve (The Nine Billion Name of...) című projekt médiuma egy fényújság/ledfal kijelző. A mű az értelmezhetőséggel és a nyelv határaival foglalkozik, de azzal, hogy az alkotó egy angol szótár minden szavát a művészet szó mellé társította, - mint ahogy a XX. században sok esetben történt (minimal art, conceptual art, pop art)- egyfajta művészeti önreflexiós kísérletet is végzett.  Az installáció a folyamatos definiálást, és a keresést/kutatást modellezi. A dolgok elnevezése, azok verbalizálása nehéz feladat, különösképpen a vizuális művészetben. A felvillanó szavak értelmezési kísérlete során világossá válik a jelentések többrétűsége is. A másodpercenként lüktető cserélődő szavak elolvasása éppen elég arra, hogy az agyunk kombináljon, és jelentést keressen az egymás mellett megjelenő kifejezések között.

SZVET Tamás 2007-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, majd 2008-ban a dániai Folk Academy of Helnaes-an folytatta tanulmányait. 2009- től a MKE DLA program hallgatója, 2011-ben egy-egy szemesztert hallgatott a hollandiai University of Amsterdam és a Gerrit Rietveld Akadémián. Munkáját számos díjjal ismerték el, így 2008 -ban Junior Prima Díjat, 2010-ben Talentum, 2011-ben Smohay Művészeti Díjat kapott.