No merci | BADITZ Gyula

2015. február 14. - 2015. március 28.

"Nincs kegyelem". Avagy "kösz, de nem."

 

Baditz Gyula legújabb munkáit bemutató kiállításán világunk társadalmi és ökológiai problémáira reflektálva fogalmazza meg szobrászati metaforáit. A tárlaton átfogó, szoros egységként demonstrál a kisplasztika, a relief és a részben readymade-ként is felfogható önálló szobrászati alkotás. Az installatív egység elemei, művei korábbi munkáihoz képest konceptuálisabb irányba tolódtak.

 

Lehet-e szabad az ember? A művész a szabadság kérdéskörét járja körül, a többértelmű "No Merci" címválasztás is erre utal. A tárlat meghatározó alkotása a kiállítótér fűtésrendszerére kötött ketrec, egyszerre ad meleget, így juttatva eszünkbe az otthon melegét, ugyanakkor az áttört rácsozat egyben explicit utalás a börtön fogalmára is. A világ, melyben egy csillogó kalitka szép, vonzó, kényelmes, ugyanakkor mégis zárt, mozgásban akadályozó elem. Milyen irányba építjük a világot, ahol minden jel arra utal, hogy saját magunkat is egyre inkább bezárjuk?

 

A hegyek vizuális megjelenése a kiállítótérben a spirituális szabadság kérdését vetik fel. A hegy, mely az erő, a tisztaság, az égiekkel való kapcsolat metaforájaként is tekinthető, egyben a tudat szárnyalásának szimbóluma. Lehet-e szabad az egyén? Létezik-e a tudat szabadsága? Nem fennkölt, égbe nyúló hegyeket látunk: Baditz csendes hegyei vasból vannak és kiégtek. A kiállítás nagyméretű reliefjébe rejtett lehulló vízcseppek kettős értelmet adnak az installációnak és egyben válaszlehetőséget is kínálnak kérdésünkre. Könnycseppként definiálva a művész általános aggodalmát jelzik a szűkebb vagy tágabb környezete iránt, míg esőcseppekként termékenyen áztatják a napégette hegyeket, s a megújulás lehetőségét tárják elénk.

 

Baditz Gyula szobrászi eszköztárán keresztül költői metaforákba öntve él művészi szabadságával és a szókimondás jogával. Aggodalmát fejezi ki a társadalom jelenlegi állapota fölött és a környezetünk iránti közös felelősségérzet feltámasztása mellett korteskedik, ugyanakkor szobrai egy kifinomult, magas mesterségbeli tudást mutató érzékeny művész letisztult vizualitásáról tanúskodnak.

 

"Mikoron Zarathustra harminc éves vala, odahagyá hazáját és hazájának tavát és a hegyekbe méne. Itt élvezé lelkét és magánosságát és nem fáradt belé tíz álló esztendeig. Végezetre azonban elváltozék szívében, egy reggel hajnal hasadtával kelvén, szembeálla a napnak és im-ígyen szólítá meg:" (Friedrich Nietzsche)

 

Baditz Gyula 1972-ben született, 2000-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán, Derkovits Gyula ösztöndíjban és a Római Magyar Akadémia ösztöndíjában részesült. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Művei megtalálhatók számos jelentős hazai és külföldi magángyűjteményekben.