Nemrég, azaz az elmúlt néhány évben diplomázott az a négy fiatal festő, aki a frissesség lendületével, a fiatalság bátorságával, s a jelenségekre való gyors reagálási képességgel felvértezve kezdte pályáját, már rögtön az induláskor komoly szakmai elismeréseket bezsebelve. A VILTIN Galéria kiállítása az ő munkáikon keresztül próbál e markáns fiatal festőgenerációról képet adni.

GALAMBOS Áron festményei az ábrázoló és az absztrakt festészet közötti stiláris világ töredékei. A hegyek, a távolba futó utak, a pálmafás tengerpart, mint közhelyek, tág értelmezésű szimbólumok/ikonok foglalkoztatják. Talált iskolatáblára, asztallapra vagy épp egy zúzódott tagekkel előkészített gyűrött jelzőtáblára fest. Mondhatni művészi attitűdökkel teli életformájával ready made-eket gyűjt, melyekre a felkerült ?időrajzokat? dadaista gesztussal továbbgondolja és egyfajta újrahasznosítás után biztosítja öröklétüket a kiállítótérben.

KALICZKA Patrícia vásznain megjelenő világ szimulákrumként építkezik, amely elemeiben gyakran felidézi a művészettörténet ikonjait a közelmúlttól egészen a reneszánszig. A valóság csak illúzió, a festő megragadja a tekintetünket és elindítja egy vélt, vagy valós térbe, majd mindezt velünk együtt átfesti, letörli, látványosan egy gesztussal beledörzsöli a képbe. Festményein emberek, állatok, tárgyak, gesztusok alkotnak egy kifogástalan kompozíciós egységet, amely csak a festmény valóságában létezik. KALICZKA mozgásmegragadásában, a műveiben megjelenő állandósult pillantásban tapinthatóvá válik az idő fizikai dimenziója.

KOVÁCS Olívia múltidézése nem egyszerűen fotó utáni festészet, a megtalált családi képeket újraértelmezi, szerkeszti és átszínezi. Vékony glazúros festészete megerősíti bennünk az idő múlandóságának tényét, emlékezetünk relativitását. Képein a megfakult múlt időtlenné válik és talán nem is tűnik el. A családi képek gyűjteménye tisztelgés a művész elődei előtt, de a kollektív tudatunk részét képező közös múlt töredéke is. Így számunkra is felidézi személyes múltunk egy-egy darabjának hasonló mozdulatát.

SZAKSZON Imre olaj-vászon képeket fest saját maga készítette fotók után. Így önmagában ebben nincs semmi különös, viszont SZAKSZON rendkívül finoman modellált színhasználata és egyszerű, a megszokottól kismértékben eltérő - szemiotikai értelemben szupermorfémákra épülő - kompozíciói teszik festészetét izgalmassá, meghatározóvá. Az út menti buszmegálló, a panel lépcsőház, a külvárosi garázssor embertelen vedutái után SZAKSZON legújabb festményein a városi kert témáját jeleníti meg. Kicsiny képei ugyanazt a részletgazdagságot, érzékenységet jelenítik meg, mint a kiállításon debütáló többméteres vászna.