A 2008-tól folyamatos művészeti jelenlétet tanúsító BORSOS LŐRINC egy személyben nem létező magyar állampolgárságú entitás. Az ebben a kijelentésben rejlő ellentmondás és a tökéletes névválasztásban megbúvó harmónia jól jellemzi Borsos János és Lőrinc Lilla művészpárt. BORSOS LŐRINC művei előre meghatározott, szigorú koncepció alapján készülnek.  A felvállaltan társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozó, olykor a konkrét művészettel kokettáló, máskor egy intuitív fellángolás lenyomatait magán viselő táblaképek, objektek, videók vagy installációk mindegyike egy aktuális nemzetközi kortárs művészeti diskurzusban kíván helyet foglalni.

A kiállítás már címválasztásában is többszörösen értelmezhető. A "Mozdíthatatlan ország" az azonos című mű bemutatásával az elmúlt évek hazai politikai zűrzavarára reflektál. A vezetés időnként elhitette velünk, hogy egy mozdíthatatlan országban élünk és mindennemű, parlamenten kívüli aktív szerepvállalás az aktuális hazai helyzettel kapcsolatban értelmetlen. Így eluralkodott egy általános társadalmi közöny és bizalomvesztés, melyet egy földrengést szimuláló interaktív objekttel vizualizál a művész. Az acél rázóasztalon megépített terakotta parlament a látogató jelenlétével aktivizálódik, majd a kiállítás végére elveszíti stabilitását, vagy épp a megpróbáltatásoknak ellenállva megtartja azt. Másszor a cím utalás az Újszövetségben olvasható "mozdíthatatlan országra" (A zsidókhoz írt levél 12; 27-28; Károli fordítás). Ez a kontextus jelzi a tárlat szakrális tematikai oldalát, mely tetten érhető az "ikonokban", - így nevezi a művész őket - ahol a leghétköznapibb, már-már fájdalmasan profán témák ugyanúgy megjelennek, mint az orosz ikonfestők által inspirált motívumok. A médiumhasználatában is változatos kiállítás szakrális gondolatának legmarkánsabb műve a "Protestánsok gerendája". Négy égtáj irányába, pontosan pozícionált, ready-made pirotechnikai rakéta, "Krisztusnak az országot" felirattal. A mű utal az ország két fő vallási tömbje (katolikusok, protestánsok) közötti "diszharmóniára", azaz, hogy Máriának, avagy Krisztusnak ajánljuk az országot. A műfaji határok között nagy bátorsággal mozgó művész gyakran emel be kísérleti anyagokat, használ új technikákat, így a táblaképeknél az olaj és akril festéken túl hasonló művészeti értékkel bír az ipari zománcfesték és a körömlakk. A kiállítás tematikus egységét zászlóként jelzi BORSOS LŐRINC 2008-ban elkezdett sorozatának folytatása, mely a "Maszk" munkacímet viseli. A Sándor palota díszletében helyet foglaló antropomorf motívumok az elmúlt húsz év magyar kormányainak tagjait rejtik. A fekete zománc- festékkel megjelenő folt lehet lyuk, vagy láthatjuk egy egészen hétköznapi műanyag matricának is, amely fekete lepelként fedi be a politikus alakját. A művész ezekkel a képekkel a társadalmi élet különböző szegmenseire - politika, vallás, kultúra - és emblematikus történéseire reflektál a behelyettesíthetőség és elszemélytelenítés problémáján keresztül.

BORSOS LŐRINC a tárlat egészén megőrzi semleges, de szókimondó művészi attitűdjét. Célja a különböző társadalmi rétegek és az eltérő színű politikai pártok szimpatizánsainak egymáshoz közelítése a művészet eszköztárán keresztül. A "Négy egyperces csend" című videóműben a főszerepet a négy parlamenti párt szóvivői kapták. Munkájuk szokásos gyakorlatától eltérően, saját környezetükben, a videó teljes időtartamán keresztül - a monitorból kitekintve - a tárlat jelképes, csendes szemlélőivé válnak. Ezzel a cselekedetükkel a szóvivők tekintélyüket megőrizve, méltán képviselve pártjukat, ám az általános közlő és tájékoztató pozíciójuk helyett a művészet befogadóiként szerepelnek a kiállításon, ezáltal kapcsolatot teremtve politika és művészet között.

A BORSOS LŐRINC formáció az elmúlt években számos sikeres külföldi és hazai kiállításon vett részt. Jelenleg a donumentán Regensburgban, egy reprezentatív magyar kortárs művészetet bemutató program keretében állít ki több művet. A VILTIN Galéria kiállítása a művész eddigi legnagyobb, összefoglaló tárlata.