A VILTIN Galéria félévzáró kiállítása négy alkotó munkáján keresztül mutat be négy meghatározó művészi attitűdöt, a valóság megragadásának módozatait.

TIHANYI Anna műveit a leíró, narratív gondolkodás jellemzi, mintha egy film kimerevített kockáit néznénk. A valóság és a fikció határán mozgó figurái a maguk mozdulatlanságában is cselekvést sugallnak, utalva ezzel a történet előzményére s magára a folytatásra is. Harmonikus környezetbe helyezett szereplői feszültséget, energiát sugároznak, ezzel is a rájuk eső figyelmet koncentrálva. Hommage á Lichtenstein sorozatát az ismert pop-art művész munkái inspirálták. Tihanyi parafrázisai egy-egy személyes kapcsolódási pont mentén alakultak ki, ahol a konkrét hasonlóságokkal a jellegzetes pop-art attitűdöt folytatja. Képein fontos szerepet játszanak a saját kézírással készített szövegbuborékok, amellyel kettős utalást hoz létre. Egyrészt megidézi a művész korát, másrészt a tipizált valóság és képzelet határára becsempészi személyes véleményét.

ZAGYVAI Sári a fényképen való utólagos beavatkozás lehetőségeit keresi: meddig tartható fent a valóság illúziója, mi az a pont, amikor a néző számára egyértelművé válik a valóságtorzítás? Az ismétlődő motívumok, szekvenciák segítségével építi fel mesterséges fotografikus világát. A kiállított tájrészletek tematikusan is a környezet éves periodikusságára, ciklikusságára utalnak, így erősítve a kérdés létjogosultságát ? mennyire definiálhatóan ismétli a természet önmagát?

Miklos GAÁL (FIN) a természettudományos valóságot keresi, megfigyeli a történéseket és kiemel, rögzít  fontos vagy egészen triviális jeleneteket. Az előre megfontolt, tanult szándékot, percepciót kizárva szemléli környezetét. Műveivel rámutat a megfigyelő és megfigyelt közötti állapot egyedi kölcsönhatásaira. A megfigyelő tudata és a valóság közötti relációkra hívja fel a figyelmet: tudományos értelemben a kvantummechanika elveinek megfelelően definiálja a látványt, a valóságot. Kiállított munkái is korunk három jellemző ikonikus megfigyelési szemszögét mutatják meg, amelyek bizonyos értelemben etikai, társadalmi kérdéseket is felvethetnek, s túlmutatnak a látás, a látvány puszta kérdésén.

KEREKES Gábor munkái túlnyúlnak valós kiterjedésükön és a kiállítótér jellegéhez adaptálva nyerik el végső formájukat és értelmüket. Kerekes használt, a populáris kultúrában publikált sajtófotókat gondolja újra: a hulladékokból való építkezés, újrahasznosítás (recycling) alapvető része művészi ars poetica-jának. A gyűjtést, a rátalálást követően kubista, dadaista elődeihez hasonlóan építkezik. Az avantgárd attitűd nem változott, csak témái. Kompozíciói szorosan kötődnek napjaink realitásához, vagy épp ellenkezőleg:  a partikultúra pezsgő életigenléséről, vagy egy léghajókkal benépesített fenntarthatóbb világ ideáján építkező szürrealitáshoz.