A VILTIN Galéria szezonnyitó kiállításán nagy várakozással mutatja be KUSOVSZKY Bea legújabb műveit. A Video Killed The Radio Star absztrakt festményei és a térben elhelyezett szobrok összessége felfedezésre invitáló, komplex installációt alkot.

A művész figuratív elemeket használó képek felől indult el a geometrizált non-figuratív festményei felé. Különböző anyagminőségek, mintázatok, gesztussíkok, színátmenetek valamint optikai- és moaréeffekt alkalmazásával találta meg aktuális látványvilágát.

KUSOVSZKY képielemszótárának jellegzetessége, hogy a vissza-visszatérő részleteket - legtöbbször a pop-artból kiinduló ábrázolási megoldások, stílusjegyek - folyamatosan bővíti a digitális kultúra vizualitásának lenyomatával. Művei így egy analóg és digitális világ közötti izgalmas találkozási pontot képeznek. 

Kísérleti síkra épített keretrendszerei vibráló táblaképek. Lineáris vizsgálhatóságuk a vezetett nézést adja meg, mint a képolvasás elsődleges lehetőségét. Így az elemről-elemre, részletről- részletre és pontról-pontra való érkezés után a néző előtt kinyílik az a privát gondolati algoritmusrendszer, melyben a pimaszul futó és végződő párhuzamosok intelligenciája és a részletekbe rejtett egység illúziója önmagáról árulkodik. A zárt képszerkezetek közelebbi vizsgálódás után válnak láthatóan nyitottá és játékossá. Nem csak árnyalatok, minták, színellentétek és formák találkoznak, hanem szolid textúrák is. Ez nem csak a különböző módokon felvitt fekete akrilrétegeken látható, hanem leginkább ott figyelhető meg, ahol a gradiens színátmenetek ikerszerűen tükrözik egymást, majdnem azonos árnyalatokat előhívva. Bizonyos elemek - például az "összegyűrt papír" megjelenése - egy számítógépes átformálási folyamat után kerülnek vászonra, ami olvashatóságukat is újraírja. A nézőpont és az arányok megváltoztatásával egyszerre viseli a megszokott felismerhetőség jegyeit, de közben a digitális vizualitás széles és sok médiumra kiterjedő hatásaként is értelmezhető, szinte benyúlva a hangleképezésbe. A festmények ritmusossága így már nem csak átvitt értelemben létezik. 

A képhatárokon belüli négyzetkeretek és a képek között szétosztott motívumok mind az újmédia-művészet irányzataihoz vezethetők vissza. A képpanelek a desktop művészethez vagy akár az azelőtti korai avantgárd dadaista filmekhez kapcsolhatók. Ez az "ablakszerűség" is segít az egyéni nézésutak kialakításában. A festmények tudatos moduláris és nemlineáris felépítése ugyancsak utal a digitális művészeti irányzatok gondolkodásmódjára, ahol a hipertextualitás egy fontos kifejezőeszköz. Ez a fajta mediális átjárhatóság visszaköszön a kiállítótérben elhelyezett experimentális szobrokon is, amelyek a festményeken megjelenő digitalizált mintázatokat több rétegben hívják elő. Így a korábbi munkákról ismert képmélységillúzió átalakul egy festményeket és objekteket felölelő komplex installációvá. KUSOVSZKY Bea szokatlan módon klasszikus művészeti médiumokat választott, hogy egy technológia- és multimédia-igényes irányzat természetéből adódóan folyamatosan változó esztétikájára reagáljon.