A STRABAG-díjas SZABÓ Dorottya legújabb munkáit bemutató kiállításon a tőle ismert sajátos képi világ a festmények mellett a térbe kilépő rajzok és installációk formájában is megjelenik. A szürreális, álomszerű képzettársítások így hol tágabb térben, hol pedig emblémaszerű vizuális esszenciákká sűrítve öltenek testet vásznain. Az első hallásra ellentmondásosnak tűnő cím, a Krízis gyümölcsök a művész alkotói folyamatának szimbólumaként értelmezhető. Festményeiben egy-egy problémára keres megoldást: festészeti, technikai vagy társadalom pszichológiai kérdésekre, így művei egy-egy kérdés vizuális megfogalmazása és kibontása által jönnek létre. Az egymásra applikált vékony festékrétegek szövevényéből, a véletlenszerűség tudatos felhasználásával születnek munkái. Az épülő képrétegekben a színek finoman keverednek, s az anyaggal való kísérletezés fontos része a folyamatnak. A diplomamunkájából ismert maga készítette raszter háló és a varrás újra feltűnik eszköztárában. Sablonnal körülhatárolt kivágásszerű kompozíciói ikonszerűen alkotják meg festményei központi részét, máskor viszont apróbb képépítő elemeként strukturálják a hátteret.

SZABÓ képein a mindennapok személyes élményei a külvilág tárgyiasult elemeinek felhasználásával öltenek testet. A városi környezet, épületek kőből faragott fragmentumai gyakran látott, ám inkább negligált részei a festő vízióinak kiindulópontjai. Az önmagukban is redukált motívumok, kiszakítva a díszítőfunkció adta keretek közül új életre kelnek, megőrizve szoborszerű formáikat. SZABÓ festményein a személyes élmények hétköznapisága átértelmeződik, időtlenné válik, s a redukált vagy átemelt formák személyes szimbólumokká válnak: az emlékek sejtelmes képi megtestesítőivé.  A kiállításon e képi világ kilép a térbe a papírkivágásokkal, játékosan oldva a képek és a kompozíciók lezártságát és kitágítva a munkák határát, szinte egy installációvá kötve össze a különböző médiumú alkotásokat.