KOVÁCS Péter - Pet'R, ahogy műveit jelezte - 2023. június 15-én lenne 80 éves. VILTIN Galéria ebből az alkalomból válogat az életmű legfőbb tematikus csoportjaiból, a nyolcvanas évektől az alkotó legutolsó periódusáig.

"A képzőművészeti aktivitás - az én szememben - magányos tevékenység. Magára marad az ember a munkájával és magával kell elszámolnia, hogy mit, miért és hogyan csinált. Alapvetően a létezés, jelenlét, eltűnés, elmúlás gondolatához kapcsolódó, ahhoz közvetlenül vagy áttételekkel kötődő témák faggatása, a felbukkanó kérdések, kételyek, panaszok megfogalmazása foglalkoztat." - Kovács Péter

Pet'R munkássága két sarokponton nyugszik: mélységes elkötelezettségén a rajz, az autonóm rajz iránt, valamint a 20. századi egzisztencialista filozófián, elsősorban Martin Heidegger és Jean-Paul Sartre kortárs létértelmezésein. "Létező mindaz, amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonyulunk, létező az is, ami és ahogyan mi vagyunk." - fogalmazza Heidegger, aki különbséget tesz a létező és a lét között: a lét a létező alapja, áthatja és felülmúlja azt. A lét maga transzcendens, túl van minden létezőn, tudunk is róla, meg nem is. KOVÁCS Péter a rajzolás mindennapi gyakorlatán keresztül, a rajz fundamentális nyelvét használva fogalmazta meg analitikus létértelmezését. Főbb témái és ciklusai címválasztásukban is leplezetlenül erősítik a drámai képek narratíváját.

KOVÁCS rajz iránti elhivatottsága olyan erős volt, hogy a főiskolán megpróbált átjelentkezni a grafika szakra, de mestere, Fónyi Géza marasztalta. Barcsay Jenő és Fónyi festői látásmódja része lett későbbi munkájának, ami leginkább a rajz huszadik századi státuszváltása, azaz a vázlatból autonóm művé deklarálásának - Vajda Lajos és Kondor Béla általi értelmezésének - egyenes folytatásává tette életművét. A "rajzoló" - ahogy még Barcsay mester nevezte el - olyan erősen határozta meg alkotói alapállását, hogy a festő diploma után néhány évvel elégette minden festményét és új lapra, azaz papírra helyezte tevékenységét.

A századfordulótól 1945-ig tartó időszak izmusaihoz kötődő rajzi mechanizmusok meghatározták azt a szellemi potenciált, ami ezen intellektuális művészeti műfaj későbbi időszakára is kihatott. Itthon Nagy István, Kassák Lajos, Vajda Lajos és Barcsay Jenő, majd Kondor Béla szemléletmódja olyan hatást gyakorolt a művészekre, hogy a napjainkig terjedő időszakot - mint egyfajta definiálatlan szellemi hagyomány - meghatározta. KOVÁCS Péter munkássága ennek közvetlen folytatása, sőt, ő az első hazai művész, akinek életműve kanonikusan igazolja a rajzot, mint autonóm műalkotást.

Mindez Pet'R esetében a nemzetközi tendenciákkal párhuzamosan történt. Emma Dexter neves brit kurátor szerint: "A rajz az elmúlt ötven évben ért el a nagy mű, azaz a remekmű státuszához. Tervezésében és kivitelezésében egyedülálló és radikális, amilyen csak egy rajz lehet, hiszen olyan kreatív cselekedetet képvisel, amit nem lehetett elérni ugyanúgy más médiummal." KOVÁCS eszközhasználata a kortárs huszadik század végének megfelelően gazdag, így használ pasztellt, szenet, ecsetet, grafittömböt, de a legfőbb médiuma a ceruza. Műveinek alaktana egyesíti a grafikus szemléletet a festő látásmódjával, cselekvési gyakorlatával. A vonalak és foltok rendszere, harmóniája, feszültsége, folyamatos mozgása, dinamikája jellemzik munkáját. Stilárisan elsősorban figuratív alkotásai néha célszerűen önmaguk reprezentációi, azaz a vonal és a folt gyakran alakká formálódik, de olykor nem akar más lenni, mint pusztán vonal és folt, így alkotva meg egy-egy mű absztrakt rendszerét, ahogy azt láthatjuk nagyméretű Romrajz, Rajzrom kompozícióján is.

"A rajzolás során háromdimenziós mozgást végzek, és a kezem a benne lévő eszközzel mindvégig térben alakítaná a rajzolásban megnyilvánuló koreográfiát addig, amíg nem helyezünk egy, a mozgást felfogó és rögzítő felületet ennek a hadonászásnak tetsző mozdulatsornak az útjába. Ezen a felületen jön létre az ábra vagy rajz, néhány vonal, esetleg folt, firka, értelmetlen kuszaság, ellenszenves vagy tetsző képződmény, alkotás, maga a mű. Ha nem mimézisről beszélünk, akkor az itt jelzett mozgássor és az érzelmi-tudati működés folyamatos oda-vissza kölcsönhatásából keletkezik ez a mű, és lesz rajz, ha úgy vesszük." - Kovács Péter

   iski Kocsis Tibor

KOVÁCS Péter (Budapest, 1943 - Budapest, 2019) művészeti tanulmányait 1964 és 1970 között végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, mesterei Barcsay Jenő és Fónyi Géza voltak. 1968-ban tanári diplomát szerzett, majd művészképzésben vett részt. 1970-től rendszeresen szerepelt hazai és külföldi csoportos, illetve egyéni kiállításokon. A Derkovits-ösztöndíj (1971-74) mellett hosszabb ideig dolgozott ösztöndíjasként Svájcban, Svédországban, Olaszországban és Kanadában. 1985-ben Munkácsy-díjban, 2000-ben a Magyar Köztársaság Kiváló művésze kitüntetésben, 2008-ban Kossuth-díjban részesült. Könyvillusztrátori tevékenysége - közel harminc gyermekkönyv, továbbá több felnőtteknek szóló kiadvány - szintén jelentős. Munkásságáról 2008-ban összefoglaló monográfia jelent meg magyar és angol nyelven. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező, majd 2013-tól rendes tagja. 2021-ben a Műcsarnok emlékiállítást rendezett munkáiból. A teljes életművét bemutató reprezentatív album a napokban jelent meg. Művei magángyűjtemények mellett többek között megtalálhatók a Ludwig Forum für Internationale Kunst Aachen, a bécsi ALBERTINA és MUMOK, továbbá a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Janus Pannonius Múzeum, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum kollekciójában.