Fehér zaj | KALICZKA Patrícia

2016. január 27. - 2016. március 19.

"Három éve, úgy fél kilenc fele, egy újpalotai paneltömb első emeletén, józan állapotban hasított belém egy kép arról, hogy hogyan tapasztalnám a negyedik dimenziót. Úgy képzeltem el, mint amikor minden egyszerre történik: a tér egy bizonyos szegletében a valaha megjelent, az éppen most megjelenő és a jövőben lehetségesen megjelenő formák egyidejűleg, egymáson átderengőn vannak jelen.  Kinézel az ablakon, és a dinoszauruszok lábai alatt lovaskocsik kerülgetik a jurtákat a parkban, lábaik alatt egyszerre ropog hó, csontmaradvány és a sztyeppék füve, fejük felett egyszerre hullámzik a triászkori óceán és fújja a homokot Thomas Mann arcába a szél. A tér minden pontja, a hologramhoz hasonlóan, információt tartalmaz az egészről."

KALICZKA Patrícia képei a világ térbeli és időbeli helyzeteinek átjárhatóságára reflektálnak. A hol lazúros, hol tömör képsíkok, tárgyak vagy figurák egyazon térnek eltérő időből való részletei; a kép maga kísérlet az anyag térben történő folyamatos áramlásának a festészet eszközeivel való megragadására. Egy imperial bőrfotelből az anyag porrá, aztán piros színné, tengeri áramlattá, kutyaszőrré, kínai porcelánfigurává, freskótöredékké, fehér vonallá alakul. Az egymásra halmozott festékrétegek a tér egyazon pontjának más-más időben manifesztálódó, más információt tartalmazó síkjaiként is értelmezhetőek.

A fehér zaj olyan hang, mely az Univerzum minden pontján megtalálható. Benne minden frekvencia egyenlő mértékben, azonos erősséggel van jelen. Fülünk számára a különböző minőségek végtelen változatossága egyenértékű tompa, de ugyanakkor éles zúgássá egalizálódik. Ehhez hasonlóan, a különböző rétegek és képelemek között sincs alá-fölé rendelési viszony. Hiányzik a fókuszpont, vagy bármiféle lineárisan haladó történetet elősegítő megközelítés. Ehelyett mellérendelés van: Apolló megtalálja az aranymetszést című képen Velázquez Apolló-fej tanulmányának másolata ugyanakkora jelentőséggel bír, mint a bal felső sarok halványan odakanyarintott fája, az aranymetszés-ábra, vagy a kép egyötödét betöltő széles, fehér sáv; ugyanígy nincs különbség Éva látomásában a szénnel csak körvonallal jelzett áttetsző oroszlán, Delacroix megtriplázott nőportréja, a háttér nádasa és a vízesés közt. Időben korlátlan vizuális ?multikulturális? élmény születik, melyben egymás mellé rendelődnek és egyenértékűvé válnak a képzőművészeti elemek, absztrakció és figura, előtér és háttér, színfolt és vonal.

KALICZKA Patrícia 1988-ban született Balassagyarmaton. 2013-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán (mestere Gaál József) szerzett diplomát. Az Élesdi Művésztelep Egyesület, az FKSE és a MAMÜ tagja.