BaJóTa | KALÁN Viktória | KALICZKA Patrícia | KÓSA János | MURÁNYI Marcell | ORBÁN Előd

Az elmúlt évek során a képzőművészeti kísérletek egyik fontos eleme a modern művészetre jellemző és a különböző stílusokhoz kötött anyag, szín és kompozíciós gyakorlatok egyidejű alkalmazása akár egy műben, vagy egy kiállítási enteriőr, installáció formájában. A művészettörténet XX. századi és az előtti műfaji gyakorlatát átírva a művészek a műfajok között, vagy azok együttes alkalmazási területén mozognak. Egyesek következetesen emelik be a modernitás utáni időszak stiláris eredményeit, miközben alapvető művészeti attitűdjük figuratív marad. Mások pedig azon vékony, izgalmas, kísérleti területen mozognak, ahol könnyedén nem választható el az absztrakt, vagy figurális művészetre jellemző gyakorlat, vagy éppen az a cél, hogy a műfaji és stiláris  területek átjárhatóságából egy új típusú vizuális nyelvi területet alkossanak.
A humán projekt kiállítói ? BaJóTa, KALICZKA Patrícia, KALÁN Viktória, MURÁNYI Marcell, ORBÁN Előd, valamint KÓSA János - elszántan kutatják azt a területet, ahol a hagyományos műfajok megújítva szólalnak meg.
A posztmodern utáni művészet XXI. század eleji időszakának törekvését - Marisa OLSON (1977, DE) konceptuális művész és kurátor 2006-ban először használt terminusa szerint - gyakran poszt-internet művészeti attitűdnek is szoktuk nevezni. Az internet és a digitalizálás radikálisan megváltoztatta mindennapi életünket. Átalakította kultúránkat, gazdaságunkat és munkánkat, kommunikációs szokásainkban merőben új helyeztet teremtett. Elsőszámúvá vált tájékozódási felületként nem várt mértékben gyorsította fel az információszerzés és megosztás útját. Az internet valós, vagy vélt identitásképünk megteremtésének platformja is lett.
A digitális forradalom mindemellett elkerülhetetlenül befolyásolta a művészet gyakorlatát. A folyamatosan működő online világra való igényünk adott lehetőséget egy új típusú, pszeudoművészeti világ megteremtésére. Így a hagyományos művészeti kánon értékrendje kibővült; más, pesszimistább értelmezés szerint ez a klasszikus művészeti műfajok eltűnéséhez, jelentős szerepvesztéséhez vezethet. Az online felület új értelmezést adott az alkotás folyamatára fordított időnek, illetve a művészeti eredmények utóéletének. Az azonnali megjelentetés lehetősége instant katarzis reményével kecsegteti a művészt, amit korábban csak a műterem falai között, vagy a kiállítótérben élhetett meg. Így az online közönség a lájkok használatával akaratlanul egy új értékrend megteremtését kezdte el, még ha jelen pillanatban ez nem is áll kapcsolatban a hivatalos kánonnal.

A humán projekt című kiállítás a fenti tényezőt nem kívánja minősíteni, annak jelenlétét tudatja a látogatóval. Elsősorban azon alkotók munkáit mutatja be, akik a poszt-internet művészek generációjához tartoznak, aktívan használják az internetet, a digitális felület adta lehetőségeket, de mediálisan kötődnek a hagyományos művészeti műfajokhoz. A kiállítás egyfajta reminiszcenciája KÓSA János Vision makett című képe, amely szereplésével kettős utalást fogalmaz meg: míg a mű az osztrák Hans Makart Velence tisztelettel adózik Caterina Cornaronak (1872-73) nagyméretű képének parafrázisa, ugyanakkor a művészetben alapvető és elfogadott folyamatosság, referencialitás szerepére hívja fel a figyelmet úgy is, hogy KÓSA egyedüliként jelenik meg a ?mesterek? generációjából a fiatal művészeket bemutató kiállításon.