A VILTIN Galéria Lumen címmel nyitja meg HALMI-HORVÁTH István festőművész egyéni kiállítását, amely 2020-ban indult legújabb sorozatából válogat.

A geometria és a fény törvényszerűségeire és kölcsönhatásaira épülő sorozatok alkotják HALMI-HORVÁTH István munkásságát, amelyek a színek hatását előtérbe helyező festői attitűddel kiegészülve fémjelzik az alkotó törekvéseit. Kompozícióiban a struktúrák tárgyszerűsége találkozik a színek optikai-additív keverésével, szín- és formaelméleti kísérletei hol nyugodtabb, hol vibrálóbb koloritú és vonalrendszerű festményekben tárgyiasulnak. Konstruktív térszemlélete mindegyik sorozatában hangsúlyos: a két- és háromdimenziós látvány egymásba játszhatóságával apellál, amit erőteljes színdinamikával párosít. Festményei strukturális egységét a stilizált perspektívában sűrűsödő vagy ritkuló optikai elemek rendszere és az absztrakt rácsozatok erőteljes színbeli dinamizmusának összjátéka adja. Képi elemeinek előtérbe kerülő vagy visszahúzódó tendenciája sajátos vizuális mozgást eredményez. Az egymás mellé rendelt vonalak, csíkok feszültsége és az általuk létrehozott képi ritmus, az optikai színkeverés keltette illúzióval felelős HALMI-HORVÁTH emblematikus képi világáért.

Az Hommage á Albers-sorozat Josef Albers munkásságára reflektáló képsorozat, amely ötvözi HALMI-HORVÁTH korábbi, az Átjárók és a Színstruktúra sorozatainak különböző képi elemeit a transzparens festői minőségekkel. Az axonometrikus ábrázolás kutatja a sávok összeköthetőségét, a színek egymáshoz való viszonyát, és mindezeken túl a kezdetet és véget. A sorozat képi világa nemcsak Albers, hanem Carlos Cruz-Diez, továbbá Jesús Rafael Soto munkásságával is rokonítható. Az op-art mesterre való reflexió a sorozat festményein megjelenő, egymást fedő transzparens síkok finom térhatása által kirajzolódó négyzeten, valamint a színek fizikai valósága és pszichológiai hatását figyelembe vevő, optikai illúziót keltő képrendező szemléletben is tetten érhető. A festmények szimmetriája, a geometrikus rend állandóságának és a színek végtelen variabilitásának kölcsönhatásából ered az a finom dinamizmus, melyet a befogadó képnézési mechanizmusa hoz mozgásba. A spontán módon, folyamatában kibontakozó érzéki színátmenetek segítségével a négyzetes forma hol hangsúlyosabban, hol rejtettebben jelenik meg, míg a fény- és tónusértékek váltakozása a képek oszcilláló vizualitásáért felelős. A szimmetriának és színharmóniának köszönhető nyugodt kompozíciókat középen világos fénysáv osztja ketté, melyeket HALMI-HORVÁTH a képtéren belüli fehér kerettel választ el a környezettől, lezárva a vizuális játékot.