A genezis: eredet, keletkezés, kezdet, létrehozni, teremteni valamit.

A képzőművészet az alkotó teremtő művészetek közé tartozik, úgy is mondhatnánk, hogy a fehér fal valamely sugallat, inspiráció hatására hosszabb- rövidebb alkotási periódus után a Műnek ad teret. A művek pedig a szemlélőnek adnak esélyt az alámerülésre, kiszakadásra a kompromisszumok nélküli gondolati szabadságra.

A kiállításunkon résztvevő művészek bár mindannyian túl vannak a pályájuk kezdeti szakaszán, a tapasztalati tényektől a külső és belső hatások sokaságán át, viszonyulásuk a művészethez mégsem változott. Elszánt alkotók, akik kifejezett szerepet adnak a szellemi és lelki folyamatok vizualizálásának, oly módon nyúlva az olykor metafizikus, spirituális témához, hogy annak lényegi profanizálása fel sem merül.

A műalkotások ikonográfiája egyedi lelki folyamatokban gyökeredzik, legyen az öröm, boldogság, gyász, vagy katarzis, de végső szublimációjuk akár a hétköznapokból is veheti motívumait.

Mint azt látjuk a humor eszközeit is gyakran használó GERBER Pál, BARTALUS Sándor, KIRÁLY András és SZÖRÉNYI Beatrix munkáiban. GERBER és BARTALUS a hazai művészetre oly jellemző, irónia és posztkonceptuális művészeti eszközökkel juttatják el a nézőkhöz summás, filozofikus üzeneteiket. BARTALUS szobrász és SZÖRÉNYI szabad installációs világa gyakran nyúl a gyermeki játék és képzelet eszköztárához.

CHILF Mária sajátos akvarelltechnikáján, míg HAJDÚ Kinga olajképein keresztül csatlakozik egy, az ember helyzetét kereső kollektív művészeti tudathoz.

TIBOR Zsolt szintetizáló, lebegtetett papírművei, szembemennek a gyermekkorban berögzült rajzi modorral, mechanizmussal, így egy új esztétikai nyelvet hoznak létre, rákérdezve a szép fogalmára. Tartalmilag pedig átjárást biztosítanak a metafizikus térből a realitás irányába.

ERDÉLYI Gábor és SZABÓ Dorottya művészete a kifeszített időtlenség, sétára hív az absztrakció és az ábrázoló művészet közötti senki földjén.

CSURKA Eszter a mozgás fiziognómiáján keresztül, oly szélesre tágítja a valós teret, hogy már-már elveszíti minden fizikai jellemzőjét és átlép egy másik dimenzióba, ahol ASZTALOS Zsolt spirituális érzékenysége kap kifejezett szerepet. ASZTALOS viszonya a kimondhatatlanhoz egy egészen személyes és vizuális dekódolás segítségével a befogadó számára is testközeli élménnyé válik.

A kiállító művészek az egyén érzéseinek kiterjesztésén át juttatják el kérdéseiket, megállapításaikat a társadalom egészéhez.