A VILTIN Galéria örömmel mutatja be GÁSPÁR György legújabb műveit Gép című, második egyéni kiállításán. 

Absztrakt és transzparens, strukturális, mégis festői attitűd jellemzi GÁSPÁR György munkáit, aki az üveg médiumán át közelít képzőművészeti előképekhez, diskurzusokhoz, s az építészet és szobrászat mezsgyéjén egyensúlyozva hozza létre többdimenziós alkotásait. Üvegszobrai geometrikus elemekből építkeznek: az absztrakció és dekonstruktivizmus hagyományát felhasználva komponálja munkáit, melyek egyszerre tekinthetők kétdimenziós táblaképnek és háromdimenziós térbeli objektnek. Az egymásra helyezett üvegrétegek által kibontakozó kompozíciók geometriai alapelemekre épülnek, s több dimenzió együttes láttatásával működnek. Lírai színvilág és kontrasztos mély tónusok egyaránt jellemzik a manuális szerkesztésű műveket.

Míg korábbi szobraira a rétegenként kibomló architektonikus építkezés volt jellemző, legutóbbi munkái a belső struktúra irányába mozdultak. A zárt egységen belül létrejött organikus szerkezetek a formákon belül zajló működési mechanizmusra irányítják figyelmünket. GÁSPÁR a dekonstrukció elveit szem előtt tartva továbbra is egy geometrikus absztrakt vizuális nyelvvel apellál, mégis közelebb került a figurális ábrázolásokhoz. Némileg eltávolodva az építészeti formáktól, struktúráktól, a minket körülvevő világ működésének rendszere foglalkoztatja, mesterségesen felépített szerkezeteiben a mechanizmus, mozgás és az ipari berendezések esztétikája lényegül át. A kibillenő derékszögeket felváltják a körök és az azokat összekötő egyenesek, új formavilág felé terelve a nézőt és alkotót. Hol egy fotogramok vizualitását idéző röntgenszerű kép bontakozik ki a már jól ismert geometrizált alakzatokon keresztül, hol pedig a formák, vonalak változnak át absztrahált erővonalakká  GÁSPÁR térkonstrukcióiban.

Legújabb alkotásainak szerkezeti struktúráját kevésbé a térillúzió, mintsem a festőibb átmenetek jellemzik. A munkáira jellemző fény-árnyék játék felerősödik, s a feszültségpontokra helyeződik. A geometrikus elemek továbbra is jelen vannak, de a belső szerkezet működése, az antropomorf és organizáló egységek vizualitása dominál. Moholy-Nagy fénykinetikája vagy Naum Gabo konstruktivista kísérleteinek hatása tagadhatatlan GÁSPÁR legújabb munkáinak témaválasztásában, szemléletében és a mechanikus világkép felé fordulás gesztusában, de üvegplasztikáit kevésbé térbeli, mint  időbeli rétegzettség jellemzi. Alkotásaiban szimplifikált rendszerek egy kimerevített pillanatát láthatjuk. Az elmozduló, mégis egyensúlyi állapotban lévő egységek, síkok egymással összefüggésben, egyszersmind mozgásban vannak, s általuk leszünk tanúi és részesei a világ  látható és megismerhető rendszere vizuális leképezésének.

GÁSPÁR György (1976, Pécs) 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, 2002-ben egy szemesztert töltött Dániában, a Designskolen Kolding-ban. 2013 és 2016 között a Pécsi Tudományegyetem szobrász DLA képzésén vett részt. 2005-től a Magyar Iparművészeti Egyetem Szilikát Tanszékén tanársegéd, majd 2010-től adjunktus, tanszékvezető-helyettes. 2019-től a Pécsi Tudományegyetem Design és Médiaművészeti Intézet Formatervezés Tanszékének adjunktusa. A hazai és nemzetközi csoportos kiállítások mellett a Ferenczy Noémi-díjas művész munkáiból Párizsban és Berlinben is többször rendeztek egyéni kiállítást. Művei számos hazai és nemzetközi magángyűjtemény mellett többek között megtalálhatók a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményében, a Magyar Iparművészeti Múzeumban és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, valamint a mudac Lousanne (CH), Corning Museum of Glass (US) és az Ernsting Stiftung - Glasmuseum Lette (DE) kollekciójában.