Finestra | KIRÁLY András
"Itt most, elhagyva egyéb dolgokat, elbeszélem, én hogyan csinálom, amikor festek. Mindenekelőtt oda, ahova festenem kell, rajzolok egy tetszés szerinti nagyságú, derékszögű négyszöget, amelyet úgy tekintek, mint egy nyitott ablakot, amelyen keresztül szemlélem, amit oda fogok festeni."
(Leon Battista Alberti: A festészetről. 1436)
Az ablak egy jól definiált sík, többnyire négyzetes forma, nyílászáró, nyílásnyitó, amin keresztül az egyik tér (halmaz) elemei a másik tér elemeivel keveredhetnek, vagy elkülönülhetnek tőlük. Ha be van csukva, akkor is át lehet látni rajta; ha az egyik térben sötétebb van, a másikban tükörként viselkedik; ha jól szigetel, bepárásodik, télen jégvirágot növeszt stb.
Alberti óta az ablak az európai táblaképfestészet központi metaforája, amelyben a (ki)látás alkotja az egyén és a (kül)világ elsődleges kapcsolatát. Matisse korai ablakos festményein a vászon síkjában már keveredik a külső tér és a belső tér. Porte-fenetre á Collioure (Franciaablak Collioure-ben) című 1914-es festményén az ablak-motívum a kép széléig tart, a "kilátást" tompa feketeség tölti ki.
"Ahogyan a festmény - a kerettel elszigetelve a faltól - semmiképpen sem kínál ablakot egy másik világra, úgy a festmény sem különül el a néző belső világától, hanem el akarja érni azt: a tekintet révén a néző behatolhat a műbe, és talán felfedezheti önmagát."
(Isabelle Monod-Fontaine)
Király András most kiállított vásznaihoz egy, a római albérletük ablakán keresztül meglesett másik ablak adta a motivációt, hogy folytassa a festészet - mint mentális tevékenység - elemzését, vizsgálja festő szerepét, a festmény kritériumait, továbbvigye önmaga, illetve a közösség és a társadalom szokásainak vizsgálatát, amit az öt évvel ezelőtti, "Hogy vagy egyes skálán?" című kiállítás vezetett be. Ugyanazt a növénymotívumot látjuk 11 monokróm vásznon, a térbe lógatva, körbejárhatón, hogy alkalomadtán átléphessünk az egyik térből a másikba. A falon papírképekből álló fríz fut körbe, egyfajta abszcissza, amelyen nyomon követhető a folyamatos gondolkodás, a kísérletek. Ezt egészítik ki fotók a római ablakról, illetve két művészeti-tudományos elmélet leírása: az egyik Alberti ablak-elmélete, a reneszánsz perspektívaábrázolás korai rögzítése, a másik pedig egy, a második világháború után kidolgozott önismereti modell, a "Johari-ablak".