VILTIN Galéria kiállítása összefoglalóan rámutat a KONCZ András-i életmű állomásaira, demonstrálva a művész hazai és nemzetközi művészeti életben betöltött jelentős szerepét. Olyan korai műveket is bemutatunk, amelyeket még nem látott a nagyközönség, kiegészítve a művész legfrissebb alkotásaival.

Ha szemügyre vesszük KONCZ András műveinek címét, kirajzolódik egy markáns - a concept art-ban gyökerező - gondolkodásmód. A címadási metódus gyakran használja az egyes szám első személy nyelvtani formáját.

KONCZ művészetének minden lépésénél tetten érhető a politika, ami leginkább a szisztematikus tagadásban, ironikus művészi fricskáiban mutatkozik meg. Mindezen gesztusrendszerrel párhuzamot mutatnak életművének ugrásai, amelyek hűen tükrözik a környezeti, politikai változásokat.

A korai főiskolás években, 1974-1980 között a hazai Neoavantgárd mozgalomhoz csatlakozva megalapítják a "Rózsa presszó" avantgárd művészeti körét. Itt társaival a tiltottnak minősített concept art, happening és a transzformációs művészet nyelvrendszerét használva egy sajátos, befolyásoktól mentes, független, öncélú, de nem céltalan művészetet hoznak létre. Ezen időszak művészeti médiuma a fotó, ami a dokumentáció eszköze, vagy mint a műfaj határait kereső önálló szubsztrátum jelenik meg.

A nyolcvanas évek politikai, környezeti lazulásával együtt a nemzetközi posztmodern művészet aktuális trendje a transzavantgarde Magyarországra is elért. Az Új szenzibilitás csoportosulás KONCZ András művészetében is jelentős változást hozott. A fotót és a rajzot felváltotta a széles gesztusú, színeiben a komplementerekre építő dinamikus figuratív festészet. A posztmodern művészeti gondolkodást követve KONCZ festészete is bővelkedik idézetekben, amely a szembeötlően letisztult festészet heroikus alakjainak környezetéül szolgál.

Az 1989-es politikai változás KONCZ András festészetének megújulását hozta, amely időszak emblematikus jegye a francia barokk tapétaminta és a dán torna. A tapétaornamentika monoton extázisa és a dán torna lelkes dinamizmusa közötti feszültség egy semmivel össze nem téveszthető művészi nyelvet ad KONCZ festészetének. A figura különböző léptékváltások segítségével felszabdalja a teret és így a befogadó vizuális lekövetését megzavarja. Ezen szándékolt művészi gesztussal KONCZ úttörőként mutat rá a XXI. század kezdetének Új figurális festészetének egyik jellemző alaptételére. A tapétaminta demokratikus volta a hazai újdemokrácia analógiájaként jelenik meg KONCZ ironikus felhangokkal dolgozó művészetében.

1995 - 96-os római tartózkodását követően festészete elmozdul és inkább a művészet belső törvényeire összpontosítva, egy koncentrált, a korábbi munkáira szorosan építő, szintetizáló művészeti nyelvrendszert hoz létre. E nyelv sajátja az érzékiség és a művészi érzékenység párhuzamainak elmélyült keresése. Új munkáiban - megtartva ironikus érzékét - önmaga korával és lehetőségeivel is dolgozik. Megragadja a művészetére oly jellemző és konceptuális alaptételként is értelmezett én-központúságot.