Fényérzékeny terület | BADITZ Gyula & BÖLCSKEY Miklós

2009. október 29. - 2009. november 28.

A VILTIN Galéria tere egy hónapon keresztül fényérzékennyé válik. Nem, mint a fotószaknyelvben használt fényérzékeny anyag, vagy a bőrgyógyászatban vizsgált fényérzékenység, hanem a tér és az abban elhelyezett műalkotások, most kifejezettebben a fény hatására válnak értelmezhetővé. Ezt látjuk BADITZ Gyula szobrainál és BÖLCSKEY Miklós Camera Obscura Performance projektje keretében készült képeinél is. Maga az instabil - olykor hullám, máskor részecskeként működő - fény válik a műalkotás tárgyává.

BADITZ Gyula szobrász, aki az ismert ősi anyagon, a fán keresztül keresi a Fényt. Ő tudja, hogy a valaha élő alapanyag begyűjtötte az életadó energiát. Alkimista kísérletein keresztül e rejtett misztérium újraélesztésén fáradozik. Fűrészel, farag, finomít, és újra világít, majd a kiállított mű felidéz valamit a múltból, a halhatatlanságból, mint Jorge Luis Borges Paracelzusa, aki "Mielőtt eloltotta a lámpát és leült a kopott karosszékébe, begörbített tenyerébe öntötte az alig maroknyi hamut, s elsuttogott egy szót. A rózsa szárba szökkent." BADITZ legújabb művei erre a néhány sorra épülnek. Méhviaszt vagy kőolajat áramoltat egy rozsdamentes edényben és az ősrobbanás előtti pillanatot idéző állapotot teszi láthatóvá az ezüst és valami Titok - mint Paracelzus elsuttogott szava - segítségével. A misztérium teljes, a kísérlet sikerült, a sík térré válik és a fotográfia ezüstje újradefiniálja a szobrászati teret. Jelen kiállításunkban a nagyméretű faszobor és relief, illetve folyadékáramlási kísérleteken alapuló művein túl BADITZ szobrászati nyelve kisplasztikában is kifejezésre kerül.

BÖLCSKEY Miklós egy 200 m2- es, külön erre a célra készített fekete PVC lepel alatt, köztereken csípi el a külvilág piciny lyukon beérkező fényét és az abból képződő értelmezhető vizuális információt. Az illékony kép hol füstre, hol arra a helyben alkalmassá tett nagyméretű palackra, hol áttetsző vékony anyagra vagy papírzsebkendő lapok halmazából kialakított pixelrendszerre vetül. Ebben a sötét boxban, ahol emberi kezek sokasága tartja a képet, különös harmóniába kerül az ember, a fény és a fizikai törvényszerűségek világa. Azon túl egy kicsit megérezzük az alkimisták mámorát is. Az így megjelenő illékony képet digitális fényképezőgép segítségével rögzítik, amely lenagyítva önálló műtárgyként értelmezhető.

BÖLCSKEY public-art projektje a világ minden pontján feltűnik. New York-tól a budapesti Ludwig Múzeumon keresztül Gyergyószárhegyig hirdeti a Minimál-fotográfia közösségi szellemre gyakorolt jelentőségét. Mindezen túl, hosszú évek óta művészeti programként foglalkozik a fotográfiai képalkotás legegyszerűbb módjának kutatásával. Jelen kiállításunkkal a németországi jénai performance-on keresztül elsőként mutatjuk be és foglaljuk össze - dokumentatív képeket is használva - a Camera Obscura Performance nagysikerű programját.