KOSZORÚS Rita a VILTIN Galériában először az abszurditás a kedvenc érzésem című csoportos kiállításon, majd Andreas Wernerrel az Amit mi építettünk és, amit nekünk építettek című duó kiállításon mutatkozott be. A művész A home full of doors című első egyéni kiállítása az emlékezethez, az identitáshoz és az otthonkeresés fogalmához kapcsolódó helyspecifikus installáció és festményegyüttes.

KOSZORÚS munkásságában a kollázs, mint téma és mint formai eszköz jelenik meg, s a választásokkal teli világ modern emberi létének analógiájaként értelmezhető. A festmény, mint nem-statikus-objekt helyzete és a kollázs kompozíciós, illetve mediális keveredésének jelenléte hívja elő KOSZORÚS munkáiban az egymásra épülő "történetfoszlányokat", melyek a művészi döntés folyamataiban stabilizálódnak. A "kollázsjelleg" vizuális munícióként is fellép az emlékezettel kapcsolatos kételyek felfedésében, kérdőre vonva a jelent, a jövőt és a múltat, az egyén aktuális hely- és otthonkereséséből adódó folyamatos mozgásban levést és a végtelenségig kombinálható elemek reményteljességének ismerős nosztalgiáját. A képi elemek - ahogy a festmények és objektek az installációban -  térképszerűen rendeződnek el és ennek köszönhetően az alkotórészekre visszabontható festmények határai megszűnnek, s  a kollázsépítés pillanatszerűsége és experimentális volta a vásznon már kiforrott megoldásként jelenik meg.  Felfedi az absztrakció azon lehetőséget, hogy ne ellentétpárokon, hanem komplex gondolatkompozíciókon át kapjanak értelmet az egyes alkotások.
KOSZORÚS legfrissebb festményein fontos szerepet kap a lebegés és lebegtetés is, mint az elrugaszkodás, levitáció, megmozdulás és átrendezőerő motívuma. A puhább formákkal, sziluettekkel felvértezett elrendeződések szimbolikus alakot vesznek fel, miközben a figuralitás hiánya kitölti a tereket. A kollázs törvényszerűségeire épített absztrakt műtárgyak atlaszszerű elemei a megszokott helyzetükből elmozdulnak a narratíva halvány opciója irányába. Nem feltétlenül az elbeszélés lehetőségét keresik, inkább a képi tér használatán keresztül a konkrétumok felé érkezés áramlatát határozzák meg.
A gyűréssel, hajtogatással és vasalással megdolgozott nyers vászon lágysága szilárd tárggyá fordul át és egy új történet hordozójaként él tovább. Utópisztikus és képzeletbeli tájtöredékek, egyszerre ismerős és ismeretlen légkörrel rendelkező helyszínek jelennek meg a nehezen meghatározható otthon szimbólumaként. A kontrasztosan ütköztetett kedves és nem oly kedves emlékképek egyensúly-mechanizmusán elbicsaklott emlékezet a mélázó "időutazáson" keresztül a jótékony lehasítás árnyékába érkezik.
Az egy irányba mutató, abszurd helyzeteket mellőző kompozíciók a múlt túlromanticizált kapaszkodóit és az "ígéretes" jövőt egyidőben emelik ki. A festményeken konkrétabb fix pontok, kivehető relációk lépnek a főszerepbe, melyek egyben a változás folyamatosságának finomhangolt jelölői és az összesség között megbúvó valóság-jelen posztulátumai.

KOSZORÚS Rita (*1989, Pozsony, Szlovákia; Pozsonyban él és dolgozik) 2008-2014 között a Vsvu - Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, diplomát grafika, festészet és kiegészítő pedagógia szakon szerzett. 2012-ben részt vett a Magyar Képzőművészeti Egyetem nyári szemeszterén, ahol Bukta Imre és Kiss Péter volt a mestere. Egyéni kiállításai - Pozsony, Budapest, Milano, Zlín, Nitra - mellett munkái rendszeresen szerepelnek a hazai, továbbá magyar, osztrák, cseh és német csoportos kiállításokon. 2016 óta vesz részt nemzetközi rezidencia-programokon (Magyarország, Németország, Franciaország, Portugália, Csehország). 2021-ben a Maľba - A VUB Alapítvány fiatal festőművészek számára alapított díj nyertese, valamint elnyerte a NOVUM tehetséggondozó művészeti ösztöndíjat. Műveiből 2022 őszén a pozsonyi Danubiana Meulensteen Art Museum rendezett egyéni kiállítást. Számos szlovák és külföldi magángyűjtemény mellett művei a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményében is megtalálhatók.