"Az ironikus geg" /a "csináld magad" alkotás és a hagyomány határmezsgyéjén próbálok dolgozni, adott esetben az érzékekkel játszom, és végül, de nem utolsósorban reflektálok az észlelésre, a napjainkban általában minden szinten jelenlevő felszínességre. Az elemek egymásra hatásán, szituációkba kerülésén keresztül vizsgálok különböző jelenségeket (vizuális és gondolati szokások, rétegek vagy például az "elsajátítás" mechanizmusát stb.), illetve keresem azok lehetséges analízisét. - mondja a művész.

TIBOR Zsolt C.E.Z.U.R.A című kiállításán is a rajz jelenkori értelmezése a cél, munkaeszköze az akril és olajfestéktől a ragasztószalagon át a hétköznapi talált tárgyakon keresztül a vetített képekig terjed, de mindenekelőtt a ceruza, mint kitüntetett rajzi eszköz játssza a fő szerepet. Olyannyira, hogy a játékos, humoros anagrammába rejtett kiállítási cím is többek között ezt tükrözi, az oly jellemző egyéb jelentésrétegek mellett. A ceruza segítségével készíti a kicsiny A4-es - a műszaki tudományok területéről kölcsönzött - milliméterpapír alapú rajzait. Az ezen eszköz belsejében megbúvó grafit rudat használja az egyedi technikájú közvetítőeszközeihez a papír- indigóihoz is. A klasszikus rajzoknál is használt eszköztárral felvértezve indul el és keresi a helyzetet a papíron, avagy a kiállítótér falán, hogy létrehozzon egy "munkát", amely korántsem a klasszikus, hanem annál inkább a jelen valóságunk mentén építkező észlelés és vizsgálódás eredménye. Folyamatosan építő munkája során, olykor rombol, hogy egy újabb kísérletnek biztosítson helyet. Művészetben a rombolás a dekonstrukció képessége, a fegyelem és az önfegyelem eszköze is lehet. A legenda szerint Courbet az Ornansi temetés műtermi bemutatásánál a következőket mondta "ha kell, letörlöm, és ugyanígy újrafestem". A művész ezen döntése az önfegyelmen túl a magabiztos technikai tudásról is árulkodik, amely nem csak az eszközhasználatra terjed ki, hanem a mű feletti szellemi uralmat is mutatja. TIBOR Zsolt képes az önreprodukcióra, de fegyelmével lázad is ellene, amely leginkább a rutin - mint az önreprodukció kliséje- elleni fellépésében, lázadásában fedezhető fel. A magabiztos rajztudás birtokában készülő művek részletei a közvetlen papírra, vagy a falra rajzoláson túl, közvetítő - olykor akadályoztató- papír-indigók, sablonok, (vonalzók) mérőeszközök segítségével kerülnek fel. Vonalai, motívumainak részletei időnként túlnyúlnak a hordozó határain, és folytatják képépítő szerepüket a falon. Az így létrejövő konstrukció formailag gyakran igazodik az épület, környezet struktúrájához. Így máskor pedig a mű környezete a formai kötődésen túl a gondolat, a művészeti idea játékos társává válik. Az ezúton létrejövő hely specifikus művek addig épülnek, míg a kiállítótér részletét vagy akár teljes egészét nem vonják be létezésük felületeként, és egy organikus installációt nem alkotnak. A nagy és kisméretű helyhez kötött, vagy műteremben készült műveinek olvasata során egyaránt használható az egyetemes műértelmezési folyamat, de a többrétegű párhuzamos "történetek" feltárásánál alkalmaznunk kell napjaink kommunikációs nyelvét is, melyet az internetes böngészők világán nevelkedve sajátítottunk el. Munkája ugyanúgy dolgoz fel hétköznapi ikonokat, mint kevésbé ismert már-már elfelejtett motívumokat.

TIBOR Zsolt a kortárs képzőművészet aktuális kérdéseit veti fel, amelyeket a rajz eszközeivel válaszol meg. A VILTIN Galériába ellátogató néző nem csak ezekkel a művekkel találkozhat, de megismerheti ezen unikális, ám szemléletében egyetemes problémákra reflektáló művészetet és válaszait.