Egy előember szarkofágja, amelyen kíváncsi majmok ülnek; egymásba fonódó, mégis magányos testek: mintha egy ismeretlen történet szereplőit látnánk a galériatérben. Saját képzeletünk felszabadítása szükséges ahhoz, hogy többet tudjunk meg róluk. TRANKER Kata és RÓZSA Luca Sára munkái több szempontból is kapcsolódnak a fikcióhoz és történetmeséléshez: műveikben egyre inkább egy sajátos magánmitológiát építenek fel, amit kiállításról kiállításra fejlesztenek. Visszatérő elemekkel, ismerős, ám újragondolt karakterekkel dolgoznak, ugyanakkor a történet sosincs lezárva, ráadásul sosem csak egy történet létezik: töredékekből próbálhatjuk meg összeilleszteni a különféle darabokat, amelyek újabb és újabb irányokat nyithatnak meg. 

Az egyértelmű mitológiai és vallási utalásrendszerek mellett számos irodalmi párhuzam is eszünkbe juthat a két művész munkáinak értelmezésekor. Ali Smith skót író munkássága nemcsak a művek történetmesélő és "worldbuilding" jellege miatt kapcsolódhat a kiállításhoz, hanem a regények és az installációk, festmények tematikájukban is számos ponton összecsengenek egymással. A szimbolikus értelemben vett alakváltás és a metamorfózis visszatérő motívumok Smith-nél, szereplői különböző idősíkokban élve, de mégis találkoznak egymással, gyakran sajátosan fluid, hibrid identitásokat létrehozva. Ikerkarakterek és doppelgängerek, egymást tükröző szereplők, humán és nem humán lények bukkannak fel, izgalmasan rímelve a kiállításon látható művekre. És ahogy Smith, úgy Tranker Kata és Rózsa Luca Sára is egyaránt érdeklődnek a múlt iránt: abból ihletet merítve tesznek kísérletet egy spekulatív, utópisztikus jövő elképzelésére, amelynek eredménye egy időtlen, vagy éppenhogy időn kívüli közeg létrehozása. 

Ez az időn kívüliség pedig alkalmas lehet arra, hogy "mindennek" a kezdetét vizsgálja a két művész: az evolúció és a bibliai teremtéstörténet, a tudományos kutatások és a vallási, hitbeli kérdések jelennek meg a kiállított művekben, gyakran a két gondolkodásmód egymásmellettiségét is hangsúlyozva. TRANKER Kata műegyüttesében "közös ősünk" Lucy, a hetvenes években Etiópiában kutatók által megtalált előember (vagy bizonyos feltételezések szerint kihalt emberszabású majom) megkövült csontváza elevenedik meg, RÓZSA Luca Sára festményeiben pedig egyszerre tárul fel egy vágyott paradicsomi állapot majd a kiűzetés utáni realitás és magány: mikkel és kikkel kell akkor szembenéznünk? Miközben a szarkofág, mint temetkezési tárgy és a festményeken megjelenő természeti katasztrófák (pl. árvíz) motívuma folyamatosan az elmúlás kérdései felé viszik a kiállítást, a művekben mindig megjelenik a túlélésre való törekvés is: TRANKER Kata anyaállatai (itt majmok) a gondoskodás gesztusát, RÓZSA Luca Sára alakjainak egyszerre testvéri és szülői szimbiózisa pedig a továbblépés lehetőségét villantják fel.

Gadó Flóra