"Becsvágy a halála a gondolkodásnak" - mondja Wittgenstein. GERBER Pál kisméretű falapokra festett traktátusai egyikével kapcsolatban megjegyzi: "rózsaszín nyakkendőt sem viselnék" a képen egy lezárt bőröndöt látunk, amelyből kikandikál egy rózsaszín nyakkendő, a mű címe: Becsvágy. Ez a summás kijelentés jól jellemzi a művész legújabb - a Ludwig Múzeumban megrendezet tavalyi életmű kiállítását követő - egyéni tárlatának anyagát, ahol a rá jellemzően objektek, festmények, fotóidézetek és szövegművek bevonásával rendet rak a művészet körül.  Azaz továbbgondolja, és aktualizálja azt a magyar neoavantgárdra is jellemző művészeti alapgondolatot, koncepciót, miszerint: "megmutatható-e a kimondhatatlan?" GERBER mindezt felszabadultan a lét elviselhető könnyűségével teszi, fenyőfából készült sematizált seprűvel söpör a művészet jelszerű oltára körül. A mégoly komoly kérdésekre is megfogalmazott játékos, ironikus válaszaival értekezik a művészet jelenkori helyzete fölött. Kiállításán nagy figyelmet szentel a falakon megjelenő értelmezést segítő verbális jelzések, címek vizuális nyelvé formálására, mondhatni mérlegre helyezi a szó és a kép súlyát. Bevallása szerint a művészet sajátja, hogy olykor lehúz, máskor katartikus magasságba felemel.

GERBER Pál munkássága a nyolcvanas évek elején indult, de a hetvenes évek Magyarországában, valamint a késő-posztmodern európai kultúrában gyökerezik. Az alapvetően vidám, elégedett művész humorral és iróniával átitatott sajátos művészeti nyelvet hozott létre. Kiállításait egy egységes gondolati és képi installációnak kezeli, gyakran használja a táblakép síkját verbális közlésre, ezen "szövegművek", aforizmaként meghatározzák befogadásuk útját. Ezek mellett általában szerepeltet hagyományos technikával készült figurális festményeket, rajzokat. Amelyek oldott, de rendkívül biztos kezű, lecsupaszított tárgyiasult megjelenésükkel - legyenek akár színnel festettek, de monokrómok vagy fekete-fehérek - mindig valamely fogalmi közlés eszközei. GERBER Pál művészete "morális", - még ha ezen kifejezés oly képtelenül is hangzik - a különböző művészeti médiumok bevonásával dolgozó alkotót az ember és a művész hétköznapi létezésének "útja" foglalkoztatja. A nyolcvanas évek színes újfestészetét is a saját nyelvére formálta és egy monokróm asszociatív, szimbolikus, a formákra és jelentésükre koncentráló önálló festészetet hozott létre. Festészete keresztény, buddhista és hindu kultúrával megtermékenyített; politikai, de nem politikus. GERBER egyszerűen csak a vizuális művészet eszközeivel moralizál.