Alvó ünnep | CHILF Mária
Hogyan épülnek be a hétköznapjainkba, ünnepeinkbe a múlt nagy pillanatai, alakjai, emlékei és mit jelentenek számunkra manapság? Milyen súllyal bírnak a ránk hagyományozott rítusok, szimbólumok vagy szimbolikus események? Mennyire alakul át ezek jelentése külső hatásra vagy anélkül? CHILF Mária legújabb, VILTIN Galériában megrendezett egyéni kiállítása, az Alvó ünnep ezen kérdések mentén közelít a történeti emlékezet, valamint a személyes és kollektív múltfeldolgozás viszonyítási pontjaihoz.
A kiállítás véletlenszerűen kimerevített pillanatképekből összerakott budapesti "össznépi" menete egy végtelenített ünnep és a közös történeti emlékezet kollázsa. Holnemváros holnemünnepsége - ahogy CHILF nevezi az általa életre hívott eseményt. A fővárosi vagy országos szintű ünnepi események, vonulások, megmozdulások, szolidaritási menetek dokumentumképei többnyire a résztvevő emberek emlékképei, ugyanakkor kollektív tudatunk közelmúltjának képei is. Történeti emlékezetünk objektív és szubjektív képei, tablói, melyek archív foltjaikkal kisimítják a nem mindig felhőtlen múlt emlékeit.
"A fotók megmunkálása révén a múlthoz való személyes viszonyom is változott: az erőszakos vágás műveletével újrarajzoltam az (ismeretlen) figurákat, magamévá tettem, kisajátítottam, új mintázatba "írtam át" őket. A talált fotónak - mint emléknyomnak - az "átrajzolásával" követtem a vonalakat, új vonalakat alakítottam, szálakat találtam az időben és térben távoli fotográfiákhoz, és így a képek a saját megszemélyesített dokumentumaimmá váltak."
CHILF Mária munkáiban az elmúlt évtizedben visszatérően foglalkozott "fotórajzokkal", először saját családi archívumának feldolgozása kapcsán, majd fókuszát időben és térben kitágítva váltak alkotói folyamatának részévé. A légies és efemer csipkeszerű kivágások, áttörések akvarellekkel kiegészítve szolgálnak egyszerre a konkrét emlékek és azok újraírt variánsának megidézőjeként. A klasszikusan objektív médiumnak titulált fotográfia bevonásával az alkotó belső feszültséget generál, hiszen kompozícióinak képtársításai és az egymásra helyezett akvarell- és fotókivágás rétegei együttesen írják felül a kiindulási látványt, a valóságot. CHILF új narratívát teremt valamikor nosztalgikus, máskor szürreális felhanggal. Az egymásra rakódott korok, események, mítoszok frízszerű vagy sormintákat megidéző elrendezésében a menetelő vagy lebegő ikonikus közszereplők vagy a hazai művészeti szcéna alakjai adnak csak némi támpontot. Az idő homogenizál, CHILF pedig végtelen horizontú kompozícióival tudatosítja bennünk, hogy e folyamatnak sem az elejét, sem pedig a végét nem ismerhetjük, csupán egy-egy kimerevített pillanatának lehetünk részesei.
CHILF Mária (*1966, Marosvásárhely; Budapesten él és dolgozik) a kortárs magyar képzőművészet meghatározó alakja; 1995-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő, valamint intermédia szakán. Az MKE festő tanszékén 2004-től-2007-ig doktoranduszként Maurer Dóra tanársegédje volt, majd 2016-tól adjunktus, 2022-től egyetemi docens. 2019-ben DLA fokozatot szerzett. A Munkácsy Mihály-díj (2005) és a STRABAG Nemzetközi Festészeti Díj (2004) elismerése mellett korábban a Ludwig Alapítvány ösztöndíjasa (1995), DAAD ösztöndíjas (1997-98), a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa (1998) valamint Eötvös- (1995, 2001) és Derkovits-ösztöndíjas (1996, 1999). Számos hazai és nemzetközi kiállítás mellett 2023-ban a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben rendezett, A minták kötnek című retrospektív kiállítása elnyerte az AICA-díjat. Művei számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben - Ludwig Múzeum Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Fővárosi Képtár, Museu de Arte Sta Catarina (BRA) -megtalálhatók.